A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - SÁNDOR LÁSZLÓ Az 1848 előtti baranyai lutheránus (evangélikus) kisiskolák szerveződése a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületben

falukapcsolatról beszélhetünk Ivándárda és Kácsfalu (ma Jagodnjak, Horvátországban) esetében is, de ezeknél a katolikus németek száma szintén jelentősnek mondható. Zsibriken a falu összlétszámához viszonyítva 15,5 %-os arányban zsidókolónia élt. Két községben (Bikal, Nagyhajmás) a lutheránus németek katolikus magyarok és horvátok környezetében rendezkedtek be. Magyarbólyon és Ráchidason az evangélikusok oldalán katolikus és református németeket, katolikus magyarokat és görög nem egyesült szerbeket találunk. Bolmányban (ma Bolman, Horvátországban) 3 náció élt együtt, mégpedig a falu 70%-át adó szerbek, a 12 %-os aránnyal részesülő horvátok és a 18 %-ot kitevő német ágostaiak. Hercegszőlős lakóinak száma 1848-ban 2 004 főre tehető, ebből mindössze 5 volt a lutherhívők jelenléte. Pécs klasszikus értelemben katolikus város volt még a 19. század közepén is, ahol 40 %-ban magyarok és 30-30 %-ban a horvát nyelvcsaládhoz tartozó katolikus bosnyákok és németek laktak. A vezető városi elit csak az 1800as évek elejétől járult hozzá ahhoz, külön kancelláriai engedély beszerzése után, hogy más hitfelekezethez tartozók is megtelepedjenek falai között. Ez a magyarázata annak, hogy 1848-ban a 16481 lakosból álló megyeszékhelyen csupán 269 a zsidó, 34 a szerb, 247 az ágostai evangélikus és 52 a lutheránusokkal szoros lelki életet fenntartó reformátusok száma. 13 Az oppidumi ranggal bíró Dárdán (ma Darda, Horvátországban) 5 nép képviselői éltek türelmes egyetértésben. A demográfiai adatok tanúsága szerint legtöbben a németek voltak, majd őket a szerbek, magyarok, zsidók és a horvátok követték. A köztük élő evangélikusok száma csupán 11 fő, ami alig éri el a 0,5 %-ot.

14 Tanítót az ágostaiak lehetőleg minden kolónián tartottak. Kettő falu kivételével (Bolmány és Ivándárda) 1848-ig már imaházzal is rendelkeztek a telepesek. Anyaegyházuk kezdetben csak Mekényesen és Ráckozáron ismert. Kácsfalut 1830-ban, Magyarbólyt 1845-ben a filiás gyülekezetek újbóli elrendezésekor egyházközségi rangra emelték. Némethidas, Ráchidas és Zsibrik (ma Mőcsény, Tolna megyében) leányegyházak felekezeti igazgatása Tolna megyei eklézsiákhoz kötődött, a többieké viszont Baranyához. A baranyai lutheránus községek alsófokú egyházszervezeteinek rendszere még a 19. század második felében is megragadható változásban volt. Szem13 A népesség számát Reesch de Lewald, Alois (szerk.): Universalis Schematismus ecclesiasticus et literarius graeci non uniti ritus. I. Regni Hungáriáé et M. Principals Transilvaniae pro a. 1846/7. Buda, 1847.; Székács i. m. és a Pécsi Katolikus Egyházmegye 1848-as schematismusának (Schematismus venerabilis cleri dioecesis Quinque-Ecclesiensis ad annum Jesu Christi 1848. Pécs, 1848.) adatai alapján állapítottam meg, összehasonlító forráskritikai módszerek alkalmazásával. 14 Timár, György: Demografska povijest Baranje do 1910. godine. In: Tri stoljeca Belja. Urednik: Dusán Calic. Osijek, 1986. 55.