A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)
Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - RADNÓTI ILONA Siklós zsidósága a 18-20. században
zetileg a hitközség vezetésétől, a hitközség elnöke egyszersmind a Szent Egylet vezetője is volt. 144 A siklósi Chevra Kadisa működéséről rendelkező, a belügyminiszter által jóváhagyott első fennmaradt alapszabály 1882-ből származik. 145 Mint minden alapszabályban, ebben is rögzítették az egylet célját, tagjainak kötelezettségét és jogait, az elöljáróság és választmány hatáskörét és feladatát, a választás rendjét. A hitközség tagjaiból szerveződő egylet a temetés kegyes cselekedetének végrehajtásán kívül egyéb jótékonyági célokat - betegek meglátogatása, a teljesen elszegényedettek ápolása, ingyenes gyógykezelése, esetleg pénzbeli támogatása - is tevékenységi körébe emelt. Feladatának tekintette a temető rendjének fenntartását, az elhunytak halálozási évfordulóján való ima elmondását. A Chevra Kadisa működéséhez szükséges anyagi forrásokat a tagfelvételi és az évi tagdíjakból fedezte. Az évi tagdíj mindenki számára azonos összeg, évi 1 korona volt. A felvételkor fizetendő összeget 10 korona 50 krajcárban határozták meg, ám mivel a tagok vagyoni helyzete nagyon különbözött, a kevésbé jómódúak, a szegények a felvételi díj felét fizették, és indokolt esetben eltekintettek az évi tagdíj fizetésétől is. Hasonlóan rendelkeztek a temetéssel összefüggő költségekről. Míg a vagyonosok családja köteles volt megfizetni a felmerülő költségeket, a teljesen elszegényedettek temetési költségeit a Szent Egylet állta. A Chevra Kadisa karitatív tevékenységét szolgálta a temetések alkalmával hagyományos, perselyes adománygyűjtés, illetve a tagok egyéb, alkalomszerű felajánlása. A zsidó temetés egyszerű volt, az ősi előírások nem tették lehetővé a látványos temetést. A városi gyászkultúrában megjelenő, új, polgári gyászszokások hatottak a siklósi zsidóságra, ami némi engedményre késztette a Szent Egyletet. Ilyen engedményként került rögzítésre az alapszabályban a gyászszertartásokon szónoklat tartásának, a hitközségi kórus közreműködésének lehetővé tétele. Az 1913-ban újrafogalmazott egyleti alapszabályban az előbbihez képest csekély módosításra került sor. így például a szegény betegek gyógykezelését az egyleti orvos végezte, a helybeli szegények támogatása is önálló feladatként fogalmazódott meg. Változott a felvételi, beíratási és az éves tagdíj összege. A korábbi rendelkezéshez hasonlóan figyelembe vették a jelentkező vagyoni helyzetét. Erre az időre azonban már olyan jelentős vagyoni diffe144 Silberstein i. m. 29. 145 BML Bvm. egyesületi alapszabályainak levéltári gyűjteménye, Siklós. Az alapszabályban nem utalnak arra, hogy mióta működik önállóan az egyesület. Mivel a hitközség 1880-ban új alapszabályt alkotott (ez nem maradt fenn), vélelmezhetően ez tette szükségessé, hogy a Szent Egylet is rendezze jogi helyzetét.
