A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - NAGY IMRE GÁBOR Baranya vármegye főispánjai (1688-1950)

derekától feleségével együtt a Háziipari Szövetkezet bedolgozójaként harisnyakötésből éltek. Majd a hatvanas években az általa alispánként megvásárolt Széchenyi téri Régészeti Múzeum épületében lett teremőr. Egyszobás lakásában szegényes körülmények élt, de mindvégig méltósággal viselte a sorsát. Kitüntetései: I. és II. oszt. vitézségi érem, Károly csapatkereszt.

125 Kardos Kálmán, vaszkai és kardosfalvi, ill. kardosvaszkai (1839. jún. 5. Hidas-1916. jún. 1. Hidas), 1913-ban belügyminiszteri engedéllyel a nevét Kardoss-ra változtatta. Baranya megyei középbirtokos nemesi család sarja, Kardos Antal baranyai másodalispán és báró Landgraf Sarolta fia. Testvérei: Kornélia, Hermina, Emília és Gyula, aki kétéves korában meghalt. A testvérei nem mentek férjhez, ő sem nősült meg. Hogy a család ki ne haljon, ezért 1903-ban örökbe fogadta a hidasi dr. Szentéi Sándort, és az uralkodó 1905. jan. 13-i engedélyével családnevét, kardosvaszkai előnevét, magyar nemességét és családi címerét az örökbefogadott fiára ruházta át. Középiskolai tanulmányait Pesten, a piaristáknál végezte. Jogi tanulmányait Bécsben kezdte, majd Pesten folytatta, ahol 1863. máj. 8-án ügyvédi oklevelet szerzett. Gyors politikai pályafutása igen fiatalon kezdődött. 1861. jan. 7-én Baranya vármegye másodaljegyzőjévé nevezte ki Scitovszky Márton főispán, majd szeptember 18-án első aljegyzővé léptette elő. Angyal Pál főjegyző betegsége miatt ő volt az első- és másodalispán után a vármegye harmadik vezető embere. A Schmerling-provizórium bevezetésekor az egész megyei tisztikarral együtt 1861. nov.-ben lemondott, és a provizóriumban nem vállalt tisztséget. 1865-ben, amikor a kiegyezés előkészítésére I. Ferenc József újból összehívta az országgyűlést, megnyílt a tér a fiatal politikus előtt. 1865 és 1901 között hat alkalommal (1865, 1872, 1881, 1884, 1887 és 1896) választották meg országgyűlési képviselőinek, amivel nem sok politikus dicsekedhetett ebben a korban. A parlamentben mindvégig a szűkebb hazáját, a pécsváradi, illetve a mohácsi kerületet képviselte, és mindvégig a kiegyezés rendíthetetlen hívének bizonyult. 1865-1869-ig a pécsváradi kerület országgyűlési képviselőjeként dolgozott a kiegyezés elfogadásáért. A következő, 1869. évi országgyűlési képviselői választáson a Baranya megyei kormánypárti jelöltek többségével együtt megbukott. Kárpótlásul 1869. dec. 22-én a mohácsi járás főszolgabírójává választotta meg Baranya vármegye közgyűlése, amely tisztséget újabb országgyűlési képviselővé választásáig, 1872-ig töltötte be. 1872-ben a mohácsi és pécsváradi kerület egyaránt országgyűlési képviselővé választotta, ő az elsőt fogadta el. 1875-ben egy időre visszavonult a po125 Lásd a fenti jegyzeteket és Lengvári István: Dombay János élete és tudományos munkássága levéltári adatok tükrében. Pécsi Szemle 3, 2000. tavasz. 101-102.