Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

PÁLMÁNY BÉLA Batthyány Kázmér gróf és az 1848-as népképviseleti választások

ben élhetett politikai jogaival, a demokratikus átalakulás sorsfordító eseményének, korszakos jelentőségű ünnepnapnak tartotta és a lapok - a hivatalos Közlöny is - rövid hírekben beszámoltak lefolyásukról, az eredményekről. Sok esetben ez az egyetlen fennmaradt, pontos információ a választásokról. Pécsett 1234 választót regisztráltak, akik a városokban szokásos módon, cédulákra szavazva nyilvánították ki akaratukat. Aidinger Pál 387 szavazatot kapott, a szintén szabadelvű Csacsinovich Endre főjegyzőre 186 polgár voksolt - 1-2 szavazatot még öten kaptak. A vesztes hívei nyomban megtámadták a választást. Kifogásolták, hogy a választásra jogosultak összeírása nem az új törvény vagyoni és értelmiségi cenzus szerint történt, hanem csak kipótolták a régi tisztújítási névjegyzéket. Az eredetileg három helyszínre hirdetett szavazást az utolsó este megváltoztatták és a voksolás egyetlen helyen folyt. További kifogás volt, hogy a választásra nem küldtek ki sem elnököt, sem szavazatszedő választmányt, utóbbi feladatát maga a középponti választmány végezte, amely csak a választás napján tette le az esküt. A választás vezetője az új törvény előírását nem tartotta be, mivel nem intézett felszólítást a választókhoz jelöltek állítására és személyek ajánlására sem került sor, így aztán a versengők 2-2 bizalmija sem lett tagja a szavazatszedő bizottmánynak. A szavazás alatt is történt szabálytalanság: egy személy a jelen nem lévők céduláival voksolt. Mindebből megállapítható, hogy a város vezetői elmulasztották az új népképviseleti választási szabályok szerint megszervezni az első képviselőválasztást, úgy gondolták, a szabad királyi városok hagyományos eljárását kell követniük. A főispánnak a pécsi választásban szerepe nem volt, hiszen a város nem tartozott illetékességi és hatáskörébe, egyedül a belügyminiszterébe. A pesti képviselőház állandó igazolási osztálya megvizsgálta Csacsinovichék panaszát és a legtöbb észrevételt nem tartotta érdemlegesnek. Súlyosabban esett a latba, hogy egy választó mások helyett szavazott és a jelölteknek nem voltak bizalmi emberei a választmányban. E lényeges törvénysértés miatt az igazolási bizottság javasolta a mandátum megsemmisítését, amivel a tisztelt Ház július 13-i plenáris ülése is egyetértett. Aidinger azzal magyarázta a választás körülményeit, hogy a választók nem kívántak jelölést, hanem a városok szokásos szavazási módját és mindez csendben, rendben végbe ment, ezért kérelmezte „követsége érvényesítését". A döntés július 24-én újfent elutasítás lett. Július 30-án meg is rendezték az új választást, Aidinger fő ellenfele ezúttal Katits István városkapitány, a nemzetőrség egyik vezetője lett, éles küzdelemben 381 vokssal 350 ellenében ismét a korábbi győztes nyert. Most sem maradt el a vesztes párthíveinek petíciója, ám ezeket a képviselőház már nem vette figyelembe. 1848. augusztus 18-án végleg igazolták és teljes jogú tagja lett a törvényhozásnak. Képviselői pályáját ugyanaz a radikalizmus jellemezte, mint 1813 és 1848 közötti pécsi ügyvédi és városi