Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
9. POLGÁROSODÁS ÉS ZSIDÓSÁG PÉCSETT / Vörös István Károly
Baranya és Pécs a 18. század végéig nem fogadott be zsidókat.496 Pécs városához az első' zsidó letelepedési kérelem 1783-ban érkezett, 1788-ban gróf Széchényi Ferenc határozott fellépésére két zsidó családfő' kapott türelmi engedélyt a városban való lakásra.497 1813-ban két családban (Weiszmayer Márk és Engel Péter) már 8 felnőtt férfi, 1840-ben 72 személy (12 család és 4 egyedülálló férfi), 1846-ban 45 család (228 személy),498 1850-ben 93 családban 385 személy tartozott Pécs zsidó közösségéhez. Számuk ezt követően is folyamatosan növekedett az 1920-as csúcspontig (4292 fő, 9,0%), 1869-től (1623 fő, 6,8%) azonban egyre lassulóbb ütemben. Legnagyobb arányban a város lakosai között 1890-ben voltak jelen (3124 fő, 9,2%). A pécsi zsidó lélekszám gyarapodásának forrása döntően a beköltözés volt a vonzó piaci lehetőségekkel rendelkező városba, elsősorban a dél-dunántúli térség kisebb településeiről.499 1840-ben már léteztek a zsidó közösség alapvető intézményei: ekkor választottak elöljárót maguk közül, s ebből az évből származik az első Chevra Kadisa (halottkultusszal foglalkozó Szent Egylet) alapszabály is. A zsidó temető 1827-ben már biztosan megvolt. A rendezett gyülekezeti tevékenységet az először 1844-ben elfogadott alapszabályok irányították. Az izraelita hitközség bizonyos mértékben a zsidó önkormányzat szerve volt, hatáskörébe tartozott a türelmi adó kivetése is, a közösség vallási életének szervezése és intézményeinek fenntartása, utóbb a hitközségi adó megállapítása, beszedése és felhasználása. Az első zsinagógaalapítási terv 1804-ből származik, de megvalósítására csak 1843-ban került sor, az azóta elbontott Citrom utcai zsinagóga felavatásával. A Kossuth téren ma is látható impozáns izraelita templom 1867-től épült, ünnepélyes felavatása 1869-ben történt. A pécsi hitközség viszonylag későn alakult meg, így gyorsan elérték az újító törekvések. A 18. század második felében Németországból kiinduló zsidó emancipáció századvégi magyarországi kezdeményezései (a felvilágosult abszolutista Habsburg udvar rendelkezései) után a reformkori országgyűlések tűzték napirendjükre a zsidók egyenjogúsításának programját. Az első valódi reform országgyűlésen, 1833-ban Bars, Temes, Ung és Veszprém megye mellett Baranya nem csak vallási, hanem polgárjogi egyenlőséget is akart adni a zsidóknak. Erre az 1840-es, a zsidók számára nagy jelentőségű kompromisszumot követően — az 1840: XXIX. te. az alsóházi többség javaslata ellenére nem adott polgárjogot a zsidóknak, de 496 A zsidók baranyai és pécsi betelepedésének történetét elemzi RADNÓTI, 1995, RADNÓTI, 1999a és SCHWEITZER, 1966. A pécsi zsidók történetéhez lásd: SCHWEITZER, 1966; WEISZ, 1929. 497 A török hódoltság megszűnése után eró'teljes törekvés kezdó'dött Pécs újra katolikussá tételére. Radanay Mátyás püspök 1692. évi rendelkezésére a város esküt tett, hogy sohasem fogadnak he evangélikus, református, görög keleti, unitárius, zsidó, muzulmán és semmilyen más nemkatolikus lakost. Az 1780. évi szabad királyi oklevél megismételte, hogy a nem katolikusok „a városban való letelepedéstől és a polgárjog szerzéstől” ki vannak zárva. A tilalmat II. József türelmi rendelete enyhítette ugyan, de 1848-ig nagyon kevés nem katolikus lakos telepedhetett le Pécsett. 498 CSERKUTI, 1914. 26-27. 499 Lőw Izráel, Pécs első rabbija 1851 júniusában lezárt összeírásában 385 személy szerepel, akik közül Baranyában 165-en, Tolna megyében 119-en, egyéb magyarországi helységben 90-en, és külföldön 11-en születtek. SCHWEITZER, 1966. 46. 358
