Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
9. POLGÁROSODÁS ÉS ZSIDÓSÁG PÉCSETT / Vörös István Károly
kimondta az iparűzés és a tulajdonszerzés szabadságát a városok területén is500 501 502 503 504 - 1849 júliusában került sor, a szabadságharc bukása azonban semmissé tette az egyenjogúsítást. Pécsett az 1848-as forradalom első, márciusi napjaiban, az ország más nagyobb városaihoz hasonlóan a polgárság antiszemita tüntetései hatására kirekesztő intézkedéseket hozott a város, amit a kormányzat kemény hangú felszólítására vont csupán vissza. A megengedőbb megyei nemességhez képest, akiknek birtokain már az 1770-es évek végétől élhettek zsidók — nem csekély gazdasági hasznot biztosítva befogadó földesuraiknak —, Pécs kereskedő és iparos lakossága elutasítóbb magatartást tanúsított, aminek gazdasági és egzisztenciális okai voltak. A pécsi zsidók lelkesen fogadták a forradalom hírét, s a márciusi rosszemlékű közjáték ellenére felajánlották szolgálataikat a városnak, többen jelentkeztek (elutasítást találva) a nemzetőrségbe. 1848 novemberében a hitközség 3 újonc kiállítására és felszerelésére vállalkozott, a honvédsereg költségeihez kölcsönnel és nemesfémadománnyal járult hozzá. Az emancipáció igényét megfogalmazó országos izraelita értekezleten 1848-ban a pécsieket Schapringer Joachim képviselte.601 Novemberben Engel Adolf vezetésével zsidó újító egylet alakult a városban, amely a pesti „Magyar izraelita központi reformegylet” mintáját követte, s a vallási és kulturális elkülönülés oldását tűzte maga elé célul. A hitközség idősebb tagjai Lőw Izráel rabbival az élükön ellenálltak ezeknek a törekvéseknek, hatékony támaszt találva ehhez a városi hatóságban.602 A hitközség vallási élete az 1850-es évekig teljesen konzervatív volt, ekkor azonban sikeres mozgalom indult az istentiszteletek formai megújítása érdekében, ami 1856-ban lemondásra késztette Lőw Izráelt, a közösség első rabbiját. Az őt követő izraelita vallási vezetők, Jacob Heinrich Hirschfeld és Ehrlich Ede megértőbbek voltak a vallási reform ügye iránt. Ehrilch Ede honosította meg a magyar nyelvű istentiszteletet a pécsi zsinagógában.603 Az újonnan felépített Kossuth téri templomban 1869-ben már orgona is megszólalt, s a templombelső elrendezését is a neológiának megfelelően alakították ki. Az 1868-ban Eötvös József kultuszminiszter által összehívott Izraelita Egyetemes Gyűlést követően a pécsi hitközség a status quo ante irányzathoz csatlakozott, feltehetően tagsága megosztottságából következően.604 Az 1860-as évek 500 GONDA, 1992. 66-69., 269-270. 501 RADNÓTI, 1999b és SCHWEITZER, 1966. 40-43. 502 SCHWEITZER, 1966. 37-39. 503 Uo. 44-45., 49-51., 53-56. Lőw és Hirschfeld az egész megyében látták el a rabbi teendőket, Ehrlich Ede már csak a pécsi gyülekezet rabbija volt, mert a megnövekedett létszámú baranyai zsidó közösségek küldötteinek 1863. februári gyűlése saját rabbik megválasztása mellett döntött. J. H. Hirschfeldet 1863-ban Augsburgba hívták, ahol 1870-ig ő volt az ottani hitközség első rabbija. 1871-ben felmondtak neki, mivel részt vett egy újító szellemű gyűlésen. 504 Az Izraelita Egyetemes Gyűlés kudarccal végződött, a „neológok” és az „ortodoxok” közötti ellentétek Magyarországon a zsidó felekezet szakadásához vezetett. Az egyetemes gyűlés eseményeihez és értékeléséhez lásd: FROJIMOVICS, 2008. 61-66. és GONDA, 1992. 120-146, 320. 359
