Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)

8. LEÁNYNEVELÉS ÉS NŐI SZEREPEK I Borsy Judit

szerint a nő nem dolgozhat, mivel a férjhez menetele után a férj kiszolgálás és a munkavégzés kettős kötelessége annyira kimerítené, hogy „gyermekei elgyöngülve jönnének világra, s karjai közt halnának meg”.

Ebhe a szereposztásba, napirendbe, feladatkörbe természetesen nem fért bele a munkába állás, a házon kívüli munkavégzés. A „házon belül” maradva férjük vagy apjuk halála után a jómódú középosztálybeli nők is dolgozhattak, földbirtokon gazdálkodtak (83. dók.), gyárat, üzletet (33. dók.), műhelyt igazgattak (47. dók.), cégeket vezettek (45. dók.). Ezt a tevékenységet a társadalom szükségből végzett kényszerítő tényezőként, de elfogadta. Egyébként középosztályi szinten jelentős presztízsveszteséget is jelentett, ha egy úri családban a feleség fizetett állást vállalt.441

A férfi nélkül maradt középosztálybeli nők megélhetése egyébként komoly problémát jelentett. A leányok a hagyományos intézeti nevelésben csak háztartási ismereteket, kevés francia nyelvet, zongorát, kézimunkázást, festegetést tanultak, s ezek bár értékes ismeretek, nem adtak alapot az önálló munkavégzéshez (116. dók.). Képzettség hiányában csak háztartásvezetőnek, társalkodónőnek, nevelőnőnek vagy esetleg cselédnek mehettek el. Néha családon belül segítettek a háztartásban, gyermek nevelésben mint „nagynéni”, vagy a tehetségesebbek zongoratanításból szerezhettek jövedelmet (46. dók.).

Veres Pálné Beniczky Hermin442 1868-ban azért alakította meg a Nőképző Egyesületet „mely nemünknél a tudományok megkedveltetését eszközölné”, hogy az eltartó nélkül maradt nőtársain segítsen. 1870-ben Nőiparegyletet alapítottak a pénzkereset nélkül maradt magányos nőknek, hogy kézimunkájukat eladják, illetve foglalkoztassák őket. 1873-tól a Nőipariskolában a középosztálybeli leányokat különböző mesterségekre — hímzés, varrás, szabás, művirágkészítés - oktatták.443

A nők számára egyedül a házasság adja meg a lehetőséget, hogy a társadalmilag elvárt szerepüket betöltsék, amennyiben a házon kívüli munkavégzés kizárólag a férfiak joga, kötelessége, és főképp lehetősége. A lehetőség pedig a képzésből, tanulásból következik. A nők számára a munkavállalás lehetősége csakis a tanulás lehetőségével nyílhatott meg.

A női emancipáció egyik legfontosabb területe az oktatás volt. A munkavállalás előfeltétele volt az iskolai végzettség. A tanulás a politikai joggal is összefügg, amennyiben a törvényhozók többsége is úgy vélekedett, hogy a műveletlen nők „veszélyesek” lehetnek.444

Az 1870-es évektől a leányok az elemi iskola elvégzése után polgári iskolában, felsőbb leányiskolákban, tanítónőképzőkben és ún. leánynevelő intézetekben tanulhattak tovább. Az Eötvös-féle 1868. évi népiskolai törvény szólt a hatosztályos

441 A munkavégzéstől azonban csak a középosztálybeli nőket féltették, a paraszti, ipari munkát végző nőket nem. F. DÓZSA, 1991. 4-5.

442 Veres Pálné, Beniczky Hermin (*1815. dec. 13. Lázi, fl895. szept. 28. Váchartyán): a magyar nőnevelésügy egyik előharcosa.

443 F. DÓZSA, 1991. 4-5.; KÉRI, 2008. 81-83., 101-102.

444 KÉRI, 2008. 91.

323