Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
2. TISZTVISELŐ-ÉRTELMISÉGI RÉTEG / Nagy Imre Gábor
XI. fizetési osztályban) és 35 altiszt, ill. szolga, a rendőrségnél pedig 78 altiszt és legénységi állományú egyén állt a város szolgálatában.52 A tisztviselők elsősorban a jövedelmük alapján három nagy társadalmi rétegbe sorolhatók. Ez magától értetődően nem egyezik meg az egykorú — tisztikar, se- géd-és kezelőszemélyzet - elsősorban formai és jogi szempontú kategorizálással. A Pécs városi tisztviselők felső rétegébe, a hivatalnoki elit közé tartoztak a főtisztviselők: polgármester, főjegyző, rendőrfőkapitány, tanácsnokok, főszámvevő, főmérnök stb. A középrétegbe sorolható mindenki, aki a felső- és alsó réteg között helyezkedett el, és akikre leginkább jellemző volt a tisztviselői jelleg. Az alsó réteget az írnokok, díjnokok, iktatók és a velük megegyező fizetésű kistisztviselők alkották. A hivatali elit tagjai minimálisan 4000, a középrétegek 2000 és 4000 korona közti, az alsó rétegek pedig 2 000 korona alatti évi jövedelemmel bírtak. Az orvosok és ügyészek a jövedelmüknél eggyel magasabb társadalmi kategóriába kerültek, hiszen a fizetésüket eleve úgy állapították meg, hogy munkájuk mellett magánpraxist is folytathattak. így a városi tisztviselők mintegy 14%-a sorolható a hivatali elitbe, mintegy 35%-a a középső rétegbe és több mint fele az alsó rétegbe.53 A hivatalnoki létet a fizetések mellett főként a lakásviszonyok befolyásolták. Az 1900. évi tiszti cím- és névtár szerint megyei, városi közigazgatási és az állami (m. kir.) szakigazgatási szervek tisztviselői (174 fő)54 a város három kisebb- nagyobb tömbjében laktak. A belváros és a belvárost közvetlenül körbeölelő utcák; a Belvároson kívüli északnyugati rész a szigeti külvárosban (Attila, Báthori, Árpád, György, Vilmos utcai tömb); és a siklósi külvárosi Indóház utca (ma Szabadság u.), a korabeli város egyik legszebb utcája. A fenti közigazgatási tisztviselői lakások több mint fele (54,5%) a belvárosban helyezkedett el. A belvárosban éltek a módosabb iparos és kereskedő polgárok, az értelmiség és a tisztviselők. Ezen belül az egyes negyedeknek is volt bizonyos önálló arculatuk. Az északnyugati részen a székesegyház és püspöki palota mellett az egyház, a délkeleti részen a Majláth tér (ma Kossuth tér) és a zsinagóga mellett a zsidó polgárság jelenléte volt a tipikus. A Siklósi (ma Bajcsy-Zsilinszky) - Irgalmas u — Rákóczi utca kereszteződésénél, illetve a Hal és Majláth (ma Kossuth) téren volt a város egyik vendéglátási és kereskedelmi gócpontja. A tisztviselők leginkább a belváros északkeleti részére (Anna, Mária, József stb. utca) tömörültek (itt élt a közigazgatási tisztviselők 25,3 %-a). Ami azzal is magyarázható, hogy itt volt a város egyik lakónegyede.55 A siklósi külváros a századforduló után vált a tisztviselők egyik célpontjává. 52 BML IV. 1406. g. E-30354-1915. 53 NAGY I. G., 1999b. 163-165. 54 Baranya vármegye - központ és pécsi járás (46 fő), Pécs thj. város ( 50 fő), pénzügyigazgatóság (25 fő), adóhivatal (9 fő), pénzügyőrség (2 fő), dohányáruraktár (3 fő), kataszteri felmérési felügyelőség (15 fő), államépítészeti hivatal (6 fő), kultúrmérnöki hivatal (5 fő), tan- felügyelőség (3 fő), állami erdó'hivatal - a pécsi és a siklósi erdőgondnoksággal (3 fő), szőlészeti és borászati felügyelőség (2 fő), és 1-1 fő állami anyakönyvi felügyelői kerület, közúti kerületi felügyelőség, állami erdőfelügyelőség, állami állatorvosi kerület, állattenyésztési felügyelőség. 55 ERDŐSI, 1968. 87. 31
