Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
2. TISZTVISELŐ-ÉRTELMISÉGI RÉTEG / Nagy Imre Gábor
fizetési fokozat volt, és egyik fizetési osztályból a másikba üresedés esetén lehetett eló're haladni. Mindig a rangidős lépett eló're, ez volt a jellegzetes szamárlétre. Egyik fizetési osztályból a másikba azonban kinevezéssel lehetett előrejutni, ahol már szerepe volt (lehetett) a rátermettségnek (18. dók.).46 A pécsi hivatalok közül elsősorban a posta és a távirda, a vasút, az igazságügyi szervek (bíróságok, ügyészségek), a pénzügyigazgatóság és az adóhivatal, a kataszteri felmérési felügyelőség, valamint a városi és a megyei önkormányzat foglalkoztatott nagyobb létszámú tisztviselőt. A tisztviselői pálya főként a biztos fizetés, az előrehaladás és a nyugdíj lehetősége miatt jelentett vonzerőt. A Munkácsy utcai régi postahivatalban mindössze a postamester és egy alkalmazott dolgozott. 1887-ben a soproni postaigazgatóságból kivált a pécsi, amely jelentős létszámnövekedéssel járt. Az 1890-es évek közepére a pécsi posta már 90 főt foglalkoztatott. Az új postaépületben (1902-04) az első világháború előtt 77 hivatalnok és a posta- és távirda-igazgatóságon 41 ember dolgozott.47 Az önkormányzatok (megyék, városok) tisztviselőinek fizetése általában elmaradt az állami köztisztviselőkétől. Baranya és Pécs város tisztviselőinek fizetésrendezésére, jelentős emelésére a századfordulón került sor.48 A 11 fizetési osztályt az 1904: X. te. hozta be a vármegyéknél és thj. városoknál. Az alispán és a polgármester a VI., az írnok a XI. fizetési osztályba került.49 Pécs város tisztviselőinek létszámát és fizetését az önkormányzati szabályrendeletek (1872., 1879., 1887., 1890., 1893. és az 1899.) határozták meg. Az 1872. évi önkormányzati szabályrendelet 63 főben szabta meg a város tisztviselőinek létszámát, amelyből 22-en tartoztak a tisztikarba és 41-en a segéd- és kezelőszemélyzet közé. Az 1899-es önkormányzati szabályrendelet közel duplájára, 124 főre növelte a tisztviselők létszámát (tisztikar: 45 fő, segéd- és kezelőszemélyzet: 79 fő). A tisztikar csak látszólag növekedett nagyobb mértékben, mint a segéd- és kezelőszemélyzet, mert a segéd- és kezelőszemélyzetből többeket (pl. kerületi orvos, rendőr- kapitány) átsoroltak a tisztikarba. A növekedés nem volt egyenletes. Ha az 1872-es évet 100%-nak vesszük, az 1872-től 1890-ig tartó két évtized alatt a gyarapodás alig haladta meg a 20%-ot, az 1890-es évekre pedig megközelítette a 80%-ot.50 1900 után elsősorban a rendőrségnél jelentkeztek továbbra is komoly létszámgondok. Pl. Muttnyánszky Béla közgyűlési tag 1906-ban a rendőrségi létszám azonnali 20%-os emelését tartotta volna szükségesnek. Vaszary Gyula rendőrfőkapitány és Sárkány Ármin rendőrkapitány pedig 1907-re 10 fős, majd évenként 3-3 fős létszámemelést javasolt.51 A háborús időkben, 1915-ben 95 közigazgatási tisztviselő (ebből 35 a legalsó, 46 KÖVÉR, 2003. 96. 47 KAPOSI, 2006. 125-126. 48 NAGY I. G., 2002. 255-256. 49 KÖVÉR, 2003. 122. 50 BML IV. 1418. 51. 51 ERNYES, 1999. 229-231. 30