Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
7. MAGYAROSODÁS / Nagy Imre Gábor
Pécs város társadalma vizsgálatának egyik legfontosabb és legizgalmasabb kérdése az akkulturáció és az asszimiláció. Az akkulturáció a kulturális antropológia kifejezése, a kulturális hasonulás, amikor a különböző' kultúrához tartozó egyének és csoportok érintkezése során egyik vagy mindkét csoport kulturális alkata változik. Az érintkezésben uralmi vagy alávetettségi mozzanatok is fellelhetó'k. Az asszimiláció viszont strukturális beolvadás, amely egyéni (bár tömeges) kilépést jelent valamely csoportból, hosszabb-rövidebb ideig tartó, akár többgenerációs folyamatot, amely végén az illető' személyt befogadják új identitásába, pozíciójába. Az akkulturáció szükséges, de nem elégséges előfeltétele az asszimilációnak.399 Viszonylag egyszerű arra a kérdésre válaszolni, hogy Pécsett vajon a magyarság arányának növekedésében a bevándorlás vagy az őslakosság magyarosodása játszott-e meghatározó szerepet (3. sz. táblázat). Nyilvánvaló, hogy a magyar etnikum többségbe kerülése végső okként a bevándorlásra vezethető vissza. Az is kétségtelen, hogy ez a nagyarányú bevándorlás elsősorban a szénbányászat és ipar fejlődésének következménye. Az 1848 után kibontakozott polgári fejlődés, az iparosodás (indusztrializáció) és piacosodás (kommercializáció), a polgári munkarend, munkaszervezet és a kiegyezés után kiépülő modern polgári állam érdekei megkövetelték egy közös nyelv használatát, és ez a közös nyelv magától értetődően a magyar volt. (Pécsett a DGT némileg kivételt jelentett, mert ott először német volt a munkanyelv). Korszakunkban a magyarosítás elsősorban nyelvi magyarosítást jelentett, vagyis a magyarul tudók száma nőtt meg jelentősen. Elsősorban a kétnyelvűség lett az uralkodó. A különböző etnikumhoz tartozók szinte változatlanul beszélték anyanyelvűket is. Például az 1910-ben a 688 magát horvátnak valló lakos mellett, a magukat magyarnak vallók közül is még közel háromezren beszéltek horvátul Pécsett, vagyis a horvát nyelv nem tűnt el. Ugyanez volt a helyzet a német anyanyelvvel is. A nemzetiségi felnőtt lakosság egy részének az volt a nézete, hogy az a helyes, ha gyermekeik mindkét nyelvet jól tudják: a magyart és az anyanyelvet. Ez a szemlélet a nyelvi magyarosítást könnyítette meg és korszerűnek tűnt.400 A nyelvi magyarosodás fő hordozói a politikai és gazdasági érintkezés és integráció csatornái lehettek: a piacosodás és iparosodás kiváltotta városba áramlás, a felsőbb iskolák által elérhető közigazgatási és szabadfoglalkozási pályák, valamint a multietnikus vallások (főként a római katolikus, az evangélikus és az izraelita).401 Pécsett az ipar, különösen a századfordulótól erőteljes fejlődésnek induló nagyipar nemcsak azért játszott fontos szerepet a magyar etnikum gyarapodásában, mert a munkaszervezet nyelve a magyar volt, hanem azért is, mert a gyárakban inkább a város környékén lakó magyarokat vették fel munkára. 1910-ben a pécsi 399 KÖVÉR, 2003. 152-153. 400 KATUS, 1995. 52-53.; SZITA, 1979. 521., 527.; GLATZ, 1987. 30-31.; GLATZ, 1990. 294-298. 401 KÖVÉR, 2003. 152. 297
