Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
1. BEVEZETÉS / Nagy Imre Gábor
lése saját tagjai közül választott. Pécs város törvényhatósági bizottságának 14 tagja egymást váltogatva látta el ezt a megbízatást. Az árvaszéki irattár belső rendezettségében, külső kiállításában egyaránt mintaszerű volt 1946-ig. Ekkor adott a város vezetősége engedélyt arra egy bélyegkereskedőnek, hogy az iratokat átnézze, és a talált bélyegeket elvigye. A bélyegkereskedő az iratcsomókat tartó fonalakat elvagdosva az iratokat szétszórta, és a bélyegeket vagy levagdosta az iratokról vagy az iratokkal együtt elvitte. Az így ömlesztett állapotba került iratokat azután a levéltárban rendezték. A közgyámi iratok sorsa még mostohább volt. Pécsett ugyanis a közgyám hagyományosan fakadóan saját lakásában intézte a hivatali ügyeket, az otthon tartott iratok pedig érthető módon nem maradtak fenn. Az ügyintézés során az árvaszéki iratokat rendszeresen csatolták, azaz egy személy illetve ügy éveken, évtizedeken át húzódó iratai egy szám alatt találhatók. 1902-ig az ügy elkezdésének événél (sortári számnál), 1903-tól pedig az ügy befejezésének événél (alapszámnál) rakták le az iratokat. A gyámság alatt álló személyek száma az 1890-es évektől lényegében nem növekedett: 1877: 1356 fő, 1891: 2566 fő, 1895: 2823 fő, 1902: 2532 fő, 1904: 1967 fő, 1910: 2184 fő, 1918: 2391 fő. A gondnokoltak száma viszont fokozatosan nőtt: 1877: 4 fő, 1891: 34 fő, 1895: 41 fő, 1902: 70 fő, 1904: 80 fő, 1906: 118 fő, 1910: 186 fő, 1918: 252 fő. A gyámoltak és gondnokoltak pénzét az árvaszékek pénztárai, az árvapénztárak illetve gyámpénztárak kezelték. Az árvaszéki jelentésekben 1902 előtt kitértek a vagyontalanok számára is. A kérdés csupán az, hogy mikor mit értettek vagyontalan alatt. Az 1872. évi jelentésben pl. csak az árvaházban nevelteket, város által segélyezetteket számították a teljesen vagyontalanok közé (1281-ből 84 fő, 6,6%). A későbbiekben az ingó és ingatlan vagyonnal nem rendelkezőket tekintették vagyontalanoknak, ám ez a besorolás is meglehetősen bizonytalannak tekinthető. Az 1900-as évek előtt az árvaszéki jelentések szerint a vagyontalanok aránya általában nem érte el az 50%-ot. Pl. 1884. 1. fele: 1369-ből 419 fő (30,6%), 1888. 2. fele: 2814-ből 1147 fő (40,8%), 1901: 2748-ből 1301 fő (47,3%). Országosan ez az arány pont fordított volt, mert a vagyontalanok száma meghaladta a vagyonosokét.34 35 A hagyatéki leltárak nagy forrásértékkel bírnak, ám több probléma van velük. Egy „örökhagyónak” több helyen is lehetett ingatlana, gyakran azonban csak az egy község területén fekvő vagyon összeírása maradt fenn. A férfiak leltárában nem mindig szerepelnek a bútorok, mert ezek gyakran női vagyonnak számítottak és a feleség hagyatéki leltárában vették fel. Néha a haláleset és a leltár felvétele között hosszú idő telt el.36 A hagyatéki leltárakkal kapcsolatban ezen kívül megfogalmazható több kritika is: nem vették fel részletezve az ingóságokat (pl. a könyveket, ékszereket, képeket stb.), eltitkoltak bizonyos vagyont a hatóság elől, már előzőleg másnak ajándékozták a vagyon egy részét, vagy az örökösök elvitték ezeket. Mivel a hagyatéki leltárak önmagukban túlságosan egysíkú képet tükrözné34 NAGY I. G., 1999a. 169-172., 176-177. 35 GÜNTHER, 2000. 288. 24
