Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)

1. BEVEZETÉS / Nagy Imre Gábor

Pécs a Dél-dunántúli kerület központjához, Sopronhoz tartozott. 1860-67 között ellenhatásként az állami szakigazgatási szervezet szorult vissza. 1867 után újból megerősödtek az állami szervek, többségük ezután létesült. Az önkormányzatok (megyék, törvényhatósági jogú városok, községek) és az államigazgatási szervek közötti összhangról 1876-tól a közigazgatási bizottság gondoskodott. Az önkormányzatok feletti állami felügyeletet pedig a főispánok gyakorolták.22

Pécs korszakunkban vált az állami szakigazgatási és jogszolgáltatási szervezet egyik centrumává, korabeli szóhasználattal hivatalnokvárossá. Ezek a szervek szinte kivétel nélkül a belvárosban helyezkedtek el, ezáltal a városképet is erőteljesen befolyásolták. Az 1900. évi tiszti címtár szerint a Délkelet-dunántúli régió (Baranya, Somogy, Tolna, Zala megye és Pécs város) állami szerveinek 80%-a Pécsett székelt. A pécsi székhelyű állami szervek kétharmadának a hatásköre két vagy több megyére is kiterjedt. Megyén túli illetékességgel bírt 14 pécsi szerv:

3. sz. anyakönyvi kerület, 11. sz. kataszteri felmérési felügyelőség, X. közúti kerületi felügyelőség, posta- és távirda-igazgatóság, erdőhivatal, erdőfelügyelőség, állattenyésztési kerületi felügyelőség, kerületi kultúrmérnöki hivatal, ítélőtábla, főügyészség, sajtóbíróság, pénzügyi bíróság, és az érdekképviseleti szervek közül a kereskedelmi és iparkamara, ügyvédi kamara, közjegyzői kamara.

Csak a városra, illetve a megyére terjedt ki a hatásköre a pécsi pénzügyigazgatóságnak, államépítészeti hivatalnak, állatorvosi kerületnek, szőlészeti és borászati felügyelőségnek, tanfelügyelőségnek, törvényszéknek, ügyészségnek, MÁV osztálymérnökségnek.

Az igazgatási központi szerepkört tekintve a Dunántúlon csak Székesfehérvár volt Pécs vetélytársa. Székesfehérvár központtal működött és Pécsre is kiterjedt a hatásköre a tankerületi főigazgatóságnak, méntelepnek, honvédkerületnek, csendőrkerületnek. Nem Pécsett volt a központja még az országos selyemtenyésztési felügyelőségnek (Szekszárd), a közalapítványi kerületnek (Pécsvárad), a bányabíróságnak, a közös (k. u. k.) hadsereg budapesti hadtestének (Budapest), a kerületi iparfelügyelőségnek (Győr) és a MÁV üzletvezetőségnek (Zágráb).23 A zágrábi vasúti üzletvezetőségből két évtizedes küzdelem után vált ki a pécsi, és 1913-banlett önálló üzletvezetőségi székhely.24

Pécs garnizonváros volt, ahová az uralkodó, I. Ferenc József is ellátogatott, amikor megtekintette a környéken tartott hadgyakorlatokat (1880, 1892, 1901). Az uralkodó látogatásainak városfejlesztő szerepe vitathatatlan, hiszen utazását mindig lázas készülődés és városszépítés előzte meg. A városban állomásozó katonaság létszáma 1849 és 1914 között többszörösére nőtt. Az 1880. évi népszámláláskor még csak 970 katonát írtak össze, 1910-ben pedig 1978-at. A katonaság ugyan nem tekinthető modern városfejlesztő funkciónak, de a tisztikar jelenléte a hasonló társadalmi állású tisztviselői-értelmiségi réteget erősítette.

Pécs oktatási-művelődési központ volt. A város oktatásáról és kultúrájáról lelkendezve számoltak a korabeli források (15. dók.). „Kevés város dicsekedhetett oly

22 KAJTÁR, 1996. 24-26.

23 KAJTÁR, 1996. 26-29.

24 PÉCS EZER ÉVE, 1996. 203-205.