Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
5. LAKÓKÖRÜLMÉNYEK, LAKÁSKULTÚRA / Pilkhoffer Mónika
hiszen új ház építése adómentességben részesült.294 Ez a kedvezmény295 az építési kedv növelését szolgálta, hiszen a házakra kivetett állami adó az egyik legmagasabb volt a korabeli Európában.296 A pécsi bérházak általában 3-4 lakást magukba foglaló, L vagy U alaprajzú, egyemeletes, néha földszintes épületek voltak. A homlokzatok leggyakrabban neoreneszánsz, ritkábban barokkos stílusjegyeket viselnek magukon. Az alaprajzokat tekintve négy bérháztípust különíthetünk el. Az egyik leggyakoribb típus földszintjén egy vagy két kisebb, az emeleten pedig az építtető otthonául szolgáló egyetlen, gyakran nagypolgári lakás került kialakításra. Erre példa Trixler Rudolf bérháza az Indóház utcában, melynek terveit 1897-ben készítette Fülöp János (84a. dók.). Ennek az elrendezésnek az egyik variánsa, amikor a földszintet lakások helyett üzletek foglalták el. A másik általános minta esetében ugyanaz az elrendezés - általában a középen nyíló bejárat két oldalán elhelyezett 1-1 lakás — ismétlődött mindkét szinten. Ennél a típusnál az egyforma lakásméretek ellenére az első emelet előkelősége a homlokzat díszítettségében szinte mindig megjelent. A harmadik csoportba a kevés kétemeletes pécsi bérház tartozik. Ezek földszintjét üzletek foglalták el, az első és második emeleti lakások lehettek egyformák, de eltérő elrendezésűek is. Végül a negyedik csoportba azokat a földszintes épületeket soroltuk, melyekben több bérbeadásra szánt lakás volt. A hagyatéki leltárakhoz kapcsolódóan közölt becsübizonyítványok alapján ilyen bérházban élt Cserta Ignác és neje, Bedőcs Teréz, valamint Szlapák Rudolf építési vállalkozó. Csertáék Kaposvári utcai házában az általuk lakott 5 szobás lakáson kívül a konyhák számából arra következtethetünk, hogy az épületben még 4 darab szoba-konyhás, nyilván bérbeadásra szánt lakás volt (88. dók.). Szlapák Rudolf 4 szobás lakásán kívül pedig egy kétszobás udvari lakás is a ház részét alkotta (89b. dók.). A dualizmus időszakában nagy arányban növekedett Pécsett a lakóházak száma: 1869-ben 2969, 1880-ban 3201, 1890-ben 3621, 1900-ban 4596, 1910-ben 294 GYÁNI, 1995. 11-12. 295 Az adómentesség mértéke 1868-ban új húz vagy toldaléképítkezés esetében 10, lebontott épület helyébe emelt lakóépületnél 8 év volt. Ezt 1875-ben 12 illetve 10 évre, 1896-ban 15 és 12 évre növelték. 1909-ben a városrendezési szempontból kiemelkedő'jelentőségű, egyemeletes házakra további 3 év adómentességet biztosítottak. (1875: XXIII. te. 3, §., 1896: XXIII. te., 1909: VI. te. 29-38. §.) 296 Az épületadót 1851-ben vezették be Magyarországon. Ez a rendelet az 1868: XXII. te. hatályba lépésével veszítette el érvényét. Az 1868-as törvény - a korábbihoz hasonlóan - két fajta házadót állapított meg: a házbéradót és a házosztályadót. A házbéradó összegének kiszámításához a bérleti díjból befolyt jövedelem szolgált alapul. Pécsett a tiszta bérjövedelemből 30%-ot épület-fenntartási költség címén le lehetett vonni. Az így maradt összeg 20%-os adókulcs alá esett. A házosztályadó nagyságát a törvény a lakrészek száma alapján szabta ki. Egy lakrészes ház után 60 krajcárt, 3 lakrészesért 3 forintot, 30 fölött pedig 100 forintot kellett adóba befizetni. Az adó kivetése azonban nem csak attól függött, hogy a házat kiadták-e vagy sem, hanem attól is, hogy az adott településen hány házból származott bérjövedelem. Azokban a városokban ugyanis, ahol a lakrészek felét bérbe adták „a ki nem bérelt épületek is házbéradó alá vonandók, a tényleg kibéreltekkel összehasonlítás útján megbecsült tiszta bérjövedelem alapján”. Pécsett minden lakóépület házbéradó alá tartozott. így a három szobás saját lakásában élő tulajdonos a 3 forintos házosztályadó helyett - 300 forintra becsült évi bérjövedelem után - 4 forint 20 krajcárt fizetett 1868-ban. (PILKHOFFER, 2004. 94-96.) 175
