Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)

5. LAKÓKÖRÜLMÉNYEK, LAKÁSKULTÚRA / Pilkhoffer Mónika

kivédeni. A szabályozás az építőanyagokkal, a falak vastagságával és a helyiségekkel kapcsolatosan a korábbi rendeletnél is általánosabb előírásokat fogalmazott csak meg (71. dók.).

Az 1873-as építési szabályrendeletet már egy évvel később át kellett dolgozni.280 A módosított tervezet 1875-ben készült el.281 Bár az építési szabályrendelet tárgyalása 1881-ben és 1886-ban ismét napirendre került, az új, bővebb rendelet csak 1888-ban lépett életbe.282 Ebben a leglényegesebb változás az volt, hogy a Szépítő Bizottmány szerepét az építési szakbizottság váltotta fel. A bizottság elnöke a gazdasági tanácsnok volt, jegyzője a másod aljegyző. Hivatalból vett részt a munkában a főmérnök, a tiszti főorvos és a királyi Államépítési Hivatal főnöke. Rajtuk kívül minden építészeti kerületbe három képviselőt delegáltak a törvény- hatósági bizottságból.283 A városi tanácshoz benyújtott, tervrajzokkal ellátott építési kérelmet a helyszíni szemle jegyzőkönyve alapján az építési szakbizottság javaslatára a tanács véleményezte. Előfordulhatott, hogy egy építész által készített tervet egy másik mester valósított meg. Ebben az esetben „a szerkezetek helyességéért a művezető építész, - ellenben a felhasznált anyag és a kiviteli munka jó minőségéért és a biztonsági szempontból szükséges rendőri intézkedésekért a vállalkozó építőmester vagy iparos felelős”.284 Az épület elkészülte, majd az újabb helyszíni szemle után kiadott lakhatási engedély birtokában lehetett csak a házba beköltözni. Ennek megszegése kihágásnak minősült, és 5-től 50 forintig terjedő pénzbírsággal vagy 1 naptól 5 napig tartó elzárással büntették. Az építési szabályrendeletek megsértéséből származó bírságok azonban nem egy városszé- pítési alapba, hanem 1888-ig a szegény- és kórházi alap, később a szegényház javára folytak be.

Az 1888-as rendelkezés másik újdonsága a város építési kerületekre történt felosztása volt. Az I. építési kerület a Széchenyi, Scitovszky, Majláth és Kis tereket, valamint a Király, a Ferenciek, az Irgalmas és az Iskola utcákat foglalta magába. Itt csakis emeletes, kő- vagy téglaépületeket lehetett felhúzni, zárt sorban. A II. kerületbe tartozott a Petrezselyem és Kálvária utcák kivételével a belváros többi része, a budai külvárosból az Ágoston tér, a Sörház, Malom és Fő utca, a szigeti külvárosból a Klimó és a Báthory utca, valamint a Makár utca és a Szigeti országút egy része, a siklósi külvárosból pedig a Siklósi országút és az Indóház utca, valamint a Siklósi utca a vasúiig és az Alsó-Malom utca a Czindery utcáig. Ebben a városrészben emeletes és földszintes épületeket egyaránt lehetett emelni, de csak kőből vagy téglából.

Az I. és II. kerületben rögzítették a lakóházak átlagos magasságát: az egyemeletes épületek 12, a kétszintesek 16, a háromemeletesek 20, a négyszintesek 24 méter magasra épülhettek. Egy lakóhelyiségnek 4 méter mélységgel és 3 méter szélességgel, és legalább 3,15 méter belmagassággal kellett rendelkeznie. A III.

280 BML IV. 1406. b. 9990/1873. IV. 1402. 480/1873. (dec. 3.) jkv.

281 SONKOLY, 2003. 21.

282 KAJTÁR, 1992. 119.

283 BML IV. 1406. b. 5585/1891.

284 BML IV. 1418. 15.

172