Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
5. LAKÓKÖRÜLMÉNYEK, LAKÁSKULTÚRA / Pilkhoffer Mónika
Az építkezések kereteit Pécsett az építési szabályrendeletek határozták meg. Az építkezésekre vonatkozó elsó' szabályozás 1865-ben lépett életbe. Bár ezt megelőzően nem voltak írásba fektetett előírások, de az 1848 előtt létrejött Szépítő Választmány - vagy ahogy később nevezték, a Szépítő Bizottmány277 - ügyelt arra, hogy a házak a biztonsági, egészségi és szépészeti követelményeknek megfelelően, lehetőleg szilárd és tűzbiztos anyagokból készüljenek, az utcák pedig zártsorosan, rendezetten épüljenek be. A Helytartótanács 1863-ban kiadott rendelete óta az építkezésekről tervet kellett benyújtani a Választmánynak. 1864-ben a Helytartótanács utasította a várost, hogy a helyi viszonyoknak megfelelő építkezési szabályzatot dolgozzon ki és terjesszen be. Az 1865-ben életbe lépett, két részből álló rendelet valójában a győri szabályozás alapján készült. Az „Utasítás” a Szépítési Bizottmány feladatait és jogkörét rögzítette,278 a tulajdonképpeni szabályrendelet az építési engedély megszerzésének kellékeit, az építkezés során betartandó előírásokat és a használatba vétel feltételeit tartalmazta. A Szépítési Bizottmány az építkezés megkezdése előtt és befejezése után is megjelent a helyszínen. A szabályrendelet legfontosabb paragrafusai meghatározták a használható építőanyagokat, a falak vastagságát (még lábban és hüvelykben), az árnyékszékek helyét és számát, a kémények tűzbiztos- ságát. így a belvárosban főfalat nem lehetett vályogból építeni, a vert falat pedig a külvárosokban sem engedélyezték. Emeletes házaknál a földszintet boltozni kellett. Három emeletesnél magasabb épületet „egészségi szempontból” nem volt szabad építeni. Esztétikai igények fogalmazódtak meg a házak párkányainak és ereszeinek egy magasságba hozatalában. Az épületek szilárdságát szolgálta az ablakok közti távolság rögzítése, ami a városképre is hatást gyakorolt. Érdekes kitétel volt a meszelést illetően, hogy „tiszta fehér színt használni nem szabad, minthogy a róla visszaverődött napsugarak a szemet rontják”. Az utolsó bekezdés az új építkezésekkel járó kedvezményekről szólt: a főutcák mentén emelt házak 5, a többi épület 15 évi adómentességben részesültek.279 1873-ban új építési szabályrendeletet adott ki a város. Az 5 nagy fejezetből álló rendelkezés 4-5. pontja megismételte, hogy minden építkezéshez hatósági engedély szükséges, és az épület terveit megfelelő képzettséggel rendelkező építőmester készítheti csak el. A 35 pontból a legtöbb továbbra is a tűz- és egészségvédelem célját szolgálta (kémények, sütőkemencék, padlásfeljárók, árnyékszékek és kutak elhelyezése), illetve a szomszédok között felmerülő problémákat igyekezett 277 A Szépítő Bizottságok a reformkorban a vidéki városokban is megalakultak, valószínűleg a József nádor kezdeményezésére 1808-ban megalakult pesti Szépítési Bizottság példáját követve, bár nem rendelkeztek ez utóbbihoz hasonló városrendezési koncepcióval és általában saját pénzügyi kerettel sem. 278 A Szépítési Bizottmány elnöke Luzsevich (Luzsevits) László gazdasági tanácsos volt. Tagjai közé tartozott a város mérnöke, építőmestere, egy ács- és egy kőművesmester és a gazdasági választmány képviselői. A tagok munkájukért fizetségben nem részesültek. A testület feladata volt az építési szabályok betartatása, a tanácshoz beadott építési kérelmek és tervek megvizsgálása, az ezeknek megfelelő kivitelezés ellenőrzése, a szomszédok vagy az építtető és a mester közötti viszály elrendezése. 279 BML IV. 1106. b. 4439/1865. 171
