Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
3. IPARI KISÜZEMEK, VENDÉGLÁTÁS / Borsy Judit
56. BEDŐ KÁROLY KÉRELME KÁVÉHÁZA NYITVA TARTÁSA ÜGYÉBEN Pécs, 1886. Tekintetes városi Tanács! A város tekintetes kapitánya tegnap szóbelileg az iránt utasított, hogy kávéházamban a kitűzött 12 órai záridó't múlhatlanul betartsam. A ki csak legkevésbé ismeri a kávéházi viszonyokat, az előtt megfoghatóvá lesz a tekintetes rendőrkapitány úrnak ezen utasítása felett keletkezett kétségbeesésem. Mindenki látja, hogy a kávéháznak vendége nappal alig van, este kevés akad, hogy a közönség estéjét a színházban, később a vendéglőben tölti, s csak azután, tehát épen a kritikus időben kerül a kávéházba. Ha már most vendégeimet épen akkor kell elküldeném, a mikor érkeznek, úgy kávéházamat becsukhatom, mert a nappali és esteli bevételekből még a legszükségesebb kiadásaimat sem fedezhetem. Nékem magamnak legjobban esnék, ha üzletemet éjji 12 órakor becsukhatva, álomra hajthatnám ősz fejemet, de - sajnos - a szórakozásvágyó közönséget nem lehet arra kényszeríteni, vagy szoktatni, hogy kávéházon kívül való kedvteléseit megrövidítse, vagy feladja. Jövedelmet adó törzsvendégeim: az úri családok hölgyeikkel, a tisztikar előkelőivel és a fiatalság - a város legintelligensebb elemei - látogatóim épen 12 óra táján jönnek, a miből az következik, hogy a kávéházat a vendéglővel egy elbánás alá vonni nem lehet, hogy a vendéglőkre illő zárórát kávéházban, jelesen az én kávéházamban anyagi létezhetésem megvonása, és az intelligens közönség megrendszabályozása nélkül betartani teljes lehetetlenség. Ezen okokból eddig sem volt lehetséges, most és a nyáron, reám legkedvezőbb időben - ha lehet mondani — még kevésbé. Nem kímélve erőt, fáradságot, anyagi áldozatokat hozva Pécs városát díszes házzal leptem meg, intelligens közönségét igényeinek megfelelően berendezett kávéházzal szolgálom. Igaz, hogy a közönség készségemnek adózik, tömegesen, családostul, hölgyestül keresi fel kávéházamat, de nem vagyok szerénytelen, midőn e pártolást nem magamnak, a ki különben mindig hódolatteljesen szolgáltam, hanem kávéházam díszességének, újságának tulajdonítom, ám ez épen egy okkal több, hogy megélhetésem, kávéházam fenntarthatása tőlem és a mód kávéházamat látogatni vendégeimtől el ne vonassék, mert az újság ingere nem sokáig szokott tartani, hadd élvezhessem hát óriási befektetésemnek gyümölcseit legalább addig, a míg maguktól úgyis le nem hullanak. Ha jutalmamat - a közönség pártolását - ezúttal kielégítőnek elismerem, nem dicsekszem, csak kötelességet teljesítek, melyet kész vagyok önkényt felemelni jótékony cselekedetnek is teljesítésére, a midőn ily címen évenkint 50 frt-ot ezennel felajánlok, hovafordítását tekintetes Tanács legbölcsebb elhatározására bízván, feltéve, miként egyrészt a város intelligens közönsége tényben kifejezett óhajának megfelelő, másrészt létezhetésem igényelte zárórául, úgy mint más nagyobb városokban is behozva van, éjfél után való 2, illetőleg vasár- és ünnepnapokon 3 óra meghatároztatik. Arra is tekintettel ezek után, miként kávéházam mindenkoron a józan szórakozás helye volt, a hol botrányos jelenet soha elő nem fordult, előfordulhatását vendégeim műveltsége kizárja az iránt esedezem, hogy kávéházamnak éjfél után 2 131
