Dokumentumok a baranyai cigányság történetéből - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 13. (Pécs, 2005)

Baranya Megyei Tanács üléseinek jegyzőkönyvei előterjesztésekkel

2. Lakásviszonyok A cigányok által lakott épületek (lakások) száma megyénkben összesen 2551. Ennek 32,6%-a a helyi átlagos színvonalat eléri, 36,7%-a téglaépület, de e színvonal alatt marad, és 30,7%-a kunyhó, vagy putri. A kunyhók és putrik zöme a községek szélén, vagy külterületén lévő cigánytelepeken található. A külterületeken élők összesen 98 cigánytelepen építettek ilyen primitív lakhelyeket. A lakóépületek helyük szerint a következő képet nyújtják: 1016, amelyből 576 eléri a helyi átlagos színvonalat a község belső területén épült. 1535 pedig vagy a község szélén, vagy a község külterületén, amelyből azonban mindössze 257 épület, vagy lakás éri el a helyi átlagos szintet. Az épületek, vagy lakások számát és színvonalát járásonként szintén jelentős eltérések jellemzik. A község belső területén lévő épületekben és lakásokban általában magasabb létszámú családok élnek. Ez is azt mutatja, hogy a cigányság többsége a község belső területe felé vonzódik. A cigányság letelepedése megyénkben - mint mondottuk - lényegében befejeződött, a statisztikai felmérés szerint mindössze 6 család, 38 fővel él vándor életet. Ez a cigánylakosság 0.3%-át teszi ki mindössze. Ennek jelentősége csak akkor fogható fel, ha tudjuk azt, hogy a 900-as években történt statisztikai felmérés szerint a cigánynépességnek egésze vándor életet élt. Az állandó letelepedést gazdasági és társadalmi fejlődésük, illetve a múlthoz képest gyökeres változások okozták. Az állandó letelepedés igényének megállapításán kívül feltétlenül pozitív jelenség, hogy a település helye városokhoz, illetve községekhez közel található, nem beszélve most arról a természetes folyamatról, amely a lakott települések belterületén való letelepedést eredményezi. A folyamat pozitív megítélése mellett le kell rögzíteni, hogy a cigányság lakásviszonyai jelenleg mélyen az átlagos színvonal alatt mozognak, s ehhez képest kifejezetten rosszak. A zöm primitív anyagból épített, többnyire egy helyiségből álló, egészségtelen, rosszul berendezett, néha teljesen burkolatlan helyiségekben lakik. Ezt a helyzetet tovább rontja az a tény, hogy a cigánycsaládok létszáma igen magas, nem egy esetben meghaladja a tizet is. Ez pedig a viszonylag kis helyiségek túlzsúfoltságát eredményezi. Különösen súlyos a helyzet e tekintetben Bogádmindszenten. Alsószentmártonban, Gilvánfán, Gyöngyösmelléken, Gordisán, Hosszúhetényben, Szárászon, Révfalun, Sásdon, Komlón, hogy csak a nagyobb létszámú településeket említsük. A megyében található cigánytelepek színvonalukban egymástól eltérnek, általában mégis elmondható, hogy kommunális ellátottságuk rossz, többségükben villannyal nem rendelkeznek, egészségügyi körülményeik pedig sokszor elkeserítő képet nyújtanak. A bizottságnak az a véleménye, hogy a cigánytelepek megszüntetésére kell mindenképpen törekedni, azonban figyelembevéve magas számukat, - ami lehetetlenné teszi a gyors megoldást egyelőre ésszerű keretek között a lehetőségekhez mérten emelni kell e telepek kommunális ellátottságát, elsősorban egészséges ivóvizet szolgáltató kutak fúrásával, illemhelyek építésével és áramszolgáltatással. Az állandó, végleges letelepedést illetve, a cigánylakosság községen belüli elhelyezését és normális lakásviszonyainak kialakítását a bizottság véleménye szerint az alábbi rényezök hátráltatják, illetve gátolják: a) A cigány lakosság nem kielégítő anyagi erőforrásai

. Minthogy a cigánylakosság zöme vidéken, nem nagy városokban él, lakásviszonyaik rendezését házépítés keretében lehet elképzelni. A cigánylakosság többsége ehhez megfele-