Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1923-1938 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 8. (Pécs, 2001)

II. Szerb optálás

akadályozzuk, avagy az ily célból átrándulók visszatérését lehetetlenítsük, ami a kiutasítással volna azonos. Sürgős szükségét érzem tehát annak, hogy ezen koncedálni kényszerült rendkívüli állapot intézményesen is sanctionáltassék, hogy az érdekeltek zaklatása a lehetőségig megszűnjön, mert valóban nem lehet müveit államhoz méltó, hogy olyan dolog miatt, ami végeredményképpen általánosságban megengedtetik, az érdekelteknek a kellemetlenségek sorozatát kelljen végig szenvedniük, amíg céljukhoz érhetnek. Ezenfelül mindenképp elkerülendőnek vélem, hogy az S.H.S. kormány az ilyen esetekből kifolyólag legalább is jogosnak látszó panaszokra kapjon állandóan újabb és újabb alapot, ami odaát élő magyarjaink és németjeink helyzetét végtelenül megnehezíti. Meghatározandó volna, hogy a járási főszolgabírák a ki- és beutazásra az engedélyeket és pedig családonként és nem egyénenként, milyen időközökben és mennyi időre adhatják és szabályozandó ezen itt optait, ide való és itt lakó egyének visszahonosításának a lehetősége és a lehető egyszerű módja. Ez utóbbi kérdést illetőleg ismét figyelembe veendő az S.H.S. kormány céltudatos akadékoskodása, nehogy az önként jelentkezők visszahonosítását erőszakos beavatkozásnak minősítve, ismét panasz tárgyává tegye, mint ez több esetben már szintén megtörtént. II. A másik kérdés, melyre Nagy méltóságod szíves figyelmét kikérni bátor vagyok, az elöl hivatkozott kormányrendelet 6.§-ával áll szoros összefügésben és azon határmenti kisbirtokosokra vonatkozik, akiknek birtoklását a szerencsétlenül és a helyi viszonyok figyelembevétele nélkül megvont országhatár háborítja. Nevezetesen számos olyan kisbirtokos van vármegyémben, akinek háza és belsősége magyar területre esik, viszont földjei részben, vagy egészben az S.H.S. államhoz csatoltattak és viszont sok olyan, akinek háza és belsősége került az S.H.S. államba és földjei maradtak itt. Ebben a tekintetben a legsúlyosabb a helyzete Udvar magyar határközségnek, hol a községbelieknek csaknem minden földje az S.H.S. területre esik. Figyelembe veendő továbbá az a körülmény is, hog)' az S.H.S. területen lakó érdekelteknek a magyarországi földjeikre lehető szabad közlekedése tulajdonképpen szintén magyar nemzeti érdek, mert érzelmileg ezek az emberek is Magyarországhoz húznak. Ez az S.H.S. kormáin' előtt is ismeretes, amely nem látja opportunusnak, hogy saját állampolgárait a földjeitől elzárja, viszont azonban a magyarországiak állandó zaklatásával igyekszik a magyar hatóságok retorzióját kikényszeríteni, hogy ily módon a mindkét részről egyaránt szükséges határszéli forgalmat azután minden felelősségnek a magyar kormányra leendő áthárítása mellett szüntethesse meg. A közép- és nagybirtokosok ebben a tekintetben figyelembe nem jönnek, miután ezek birtokai részint elkobozva, részint sequestrálva vannak s így ott úgysem gazdálkodhatnának, ha közlekedésüket az S.H.S. kormány megengedné is, mitől egyébként mereven elzárkózik. Ezen határszéli forgalmat a „Jugoszláviával megkötött határátlépési egyezmény" volna hivatva szabályozni, ami hozzám Nagyméltóságod a m. kir. Belügyminister Ur 9043 1/VII. a. 1921. számú rendeletével 1921. évi november hó 6-án adatott ki. Ezen egyezmény azonban sokban hiányos éspedig főképpen azért, mert abban mindenhol csak az „illetékes" hatóságok vannak említve, az azonban eddig sem magyar, sem szerb részről rendezve nem lett. hogy mely hatóságok legyenek illetékesnek tekintendők. Annak idején Soós Károk', a déli végek vezénylő tábornoka lett megbízva azzal, hogy