Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1923-1938 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 8. (Pécs, 2001)

II. Szerb optálás

ezen egyezmény gyakorlati életbeléptetése iránt a határon szemben álló szerb hatóságokkal tárgyaljon, amit meg is kísérelt, azonban eredménytelenül, mert az S.H.S. kormány a közegeinek megtiltotta, hogy ily irányú hivatalos tárgyalásokba bocsátkozzanak. Ezen tilalmának azzal adta okát, hogy a hozzánk kiadott szöveg a Belgrádban lévő eredetivel nem egyezik. Azon idő óta azután ezen kérdést illetőleg felsőbb helyről hozzám semmiféle utasítás nem érkezett Az ügy nagyjában ezen egyezmény szellemében ugyan, de a részletekben némi eltérésekkel, mindenhol külön helyileg van úgy ahogy rendezve, azonban éppenséggel nem a jogos érdekeket kielégítő módon. Már a vonatkozó igazolványok kiállításánál végtelen sok zavar van, ami az érdekelteknek tetemes költséget okoz. Szerb részről különféle okmányok beterjesztését kívánják és a feleknek személyesen kell a különféle hatóságoknál eljárniuk, mindenhol dinárokban súlyos illetéket fizetniök, amikor végre hosszas utánjárás és sok költség után az igazolvány megvan, akkor megállapítják, hogy azt nem az „illetékes

11 hatóság adta ki és kezdődik a dolog eiülről. Mikor pedig szerb részről az igazolvány mégis rendbejön, akkor kezdik a magyar hatóságok illetékességét kifogásolni és még annak és annak a hozzájárulását stb. megkövetelni. Magában a forgalomban is a legkülönbözőbb nehézségeket támasztják, a határ átlépését órához kötik, az embereknek előbb a legközelebbi hatóságoknál kell jelentkezniük és csak úgy mehetnek a földjeikre, visszatérés előtt szintén jelentkezniük kell, így alig marad idejük arra, hogy a földjeiken foglalkozhassanak és például trágyázni egyáltalán nem tudnak, mert ilyen körutazás mellett naponként egynél többet fordulni nem lehet, napi egy fordulóval pedig ki nem tudja hordani a szükséges trágyát senki sem stb. Kötelességem megjegyezni, hogy az. állapotok nem mindenhol egyformák, egyes helyeken a szerb hatóságok előzékenyebbek és megy minden nagyobb fennakadás nélkül, más helyen viszont a lehetetlenségig akadékoskodnak. A kérdés intézményesen szabályozva nem lévén, minden az egyes községek önkényes tetszésétől függ. Kötelességem megemlíteni viszont azt is, hogy magyar részről is sok zavar és fannakadás tapasztalható, ami egész természetes következménye annak, hogy a határ mentén a rendes közigazgatási hatóságok mellett még a csendőrség, m. kir. államrendőrség, vámőrség és vámhivatal is működik, így a kérdések részletesen szabályozva nem lévén, a legtöbb esetben a magyar hatósági közegek is saját belátásukra vannak utalva, minek folytán a különböző és másodfokon is külön irányított hatóságok működésében az összhangot fenntartani valóban bajos és nehézkes. Különösen sok zavar és nehézség van a termények betakarítása idején. Eire nézve az egyezmény azt a gyakorlatilag alig keresztülvihető intézkedést tartalmazza, mely szerint csak a fél termés volna behordható s a másik fele a termés helyén értékesítendő. A kisgazdák a legkülönbözőbb helyeken fekvő apró parcelláinak termését úgy felezni, mint a visszahagyandó fele részt ott helyt értékesíteni, teljes lehetetlenség, de a gazdákra is sérelmes, mert hiszen dűlők szerint, sorban gazdálkodnak, hol az összes kenyérgabonájuk, hol az őszes tengerijük stb. van a másik ország területén, már pedig annyi termése kisbirtokosnak alig van, hogy valamely teményének felét saját gazdaságában nélkülözhetné s így a visszahagyandó fél tenues helyett otthon részben mástól kénytelen ugyanazt megvenni. A szalma és takarmány megfelezése pedig egyenesen képtelenség, mert hiszen azt vétel útján sem lehet pótolni, miután eladásra messze vidéken semi sem kerül.