Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1923-1938 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 8. (Pécs, 2001)
II. Szerb optálás
Nagyon szükségesnek és sürgősnek tartom tehát, hogy ezeknek az optait embereknek a helyzete megfelelően szabályoztassék s ilyképp az összes hatósági közegek teendőiket illetőleg határozott utasításokkal elláthatók legyenek. Ismerve az S.H.S. állam poltikáját, célszerűnek vélném a vonatkozó intézkedések kiadása előtt az S.H.S. kormánnyal érintkezésbe lépni, nehogy a vonatkozó rendelkezések ismét tervszerüleg félremagyáraztassanak. Véleményem szerint kimondandó volna, hogy mindazok, akik a békekötést megelőzőleg is a jelenlegi Magyaroszágon laktak, itt községi illetőséggel és ingatlan vagyonnal bírnak és ennek dacára is az S.H.S. állam javára optáltak, az S.H.S. állam polgárainak tekintendők, ennélfogva itt állampolgári jogokat nem gyakorolhatnak; megengedtetik nekik azonban, hogy továbbra is állandóan azon községben lakjanak, melyekben ingatlan vagyonuk van és vagyonukat szabadon birtokolják, egyben az útlevélkötelezettség alól fölmentendök és megengedhetik nekik, hogy a magyar állampolgárokat illetőleg fennálló korlátozások mellett az Ország területén szabadon mozoghassanak. Az S.H.S. kormány az optáltak jegyzékét hivatalosan közölje és ezek az illetékes járási hatóságoknál ennek alapján községenként nyilvántartásba veendők. Külön kormány-engedélyhez kötendő volna természetszerűleg, hogy az ily optait egyének lakóhelyüket Országunk területén más községbe tegyék át, valamint, hogy ingatlanaik esetleges eladása esetén továbbra is az Országban maradhassanak. Mindezen kérdések minden nagyobb nehézség nélkül rendezhetők; az egyetlen dolog, mi körülményesebb megfontolást igényel, az optait egyének külföldi s különösen az S.H.S. állam területére való közlekedése. A pécsi szerb konzul ugyanis gyakorta ad optáltjainak útlevelet és erélyesen követeli, hogy ezzel azok az S.H.S. állam területére átmehessenek és onnét ismét visszatérhessenek. Maga ezen útlevél-ügy sincs eddig kellőképpen rendezve, nevezetesen nincs intézkedés aziránt, hogy a külföldi külképviseleti hatóságok részéről az állandóan itt lakó állampolgáraik részére adott útlevélhez magyar részről a ki- és beutazási engedélyt mely hatóság hivatott megadni. Vármegyém főispánjának hozzájárulásommal rövid úton adott szóbeli utasításai szerint a pécsi szerb konzul által az optáltak részére adott ily útleveleket a szükséges magyar vízumokkal az illetők lakóhelye szerint illetékes járási főszolgabírák adják meg. Ezen intézkedés gyakorlatilag teljesen megfelelő, mert a főszolgabírák ismerik az embereket és így tudják mérlegelni, hogy az engedélyeket kiknek adják ki és kiktől tagadják meg, azonkívül azt is könnyen szabályozhatják, hogy egyesek túlságosan gyakran ne közlekedjenek s így kémszolgálatokra esetleg tudtukon kívül is felhasználhatók ne legyenek. A kérdés azonban hivatalosan szabályozva nem lévén, sok kellemetlenség származik abból, hogy a határvéd stb. közegek a járási főszolgabírák ezen engedélyeit nein mindenkor respektálják és gyakran előfordul, hogy az optáltaknak úgy a kiutazásnál, mint különösen a visszatérésnél súlyos kellemetlenségeik vannak, melyek az S.H.S kormány indokolható beavatkozásainak képezik alapját és alkalmasak arra, hogy az országtól az optáltakat magukat is elidegeníteni segítsenek. Magam részéről ezen szerencsétlen áldozatoknak tekintendő emberek helyzetére, mint különösen az S.H.S. állammal szemben fennálló feszült viszonyukra való tekintettel teljesen kizártnak tartom annak a lehetőségét, hogy ezeket az optáltakat innét az ősi birtokaikból kiutasítsuk, akár pedig az S.H.S. államba való közlekedésüket (hová az ottani elhelyezkedésük körültekintése stb. miatt az S.H.S. részéről állandóan csábíttatnak) meg-
