Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1923-1938 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 8. (Pécs, 2001)

III. Német nemzetiségi mozgalom

a vidékről kell megnyilvánulnia, ahová a gyanúsítások irányultak és ahol a németjeink laknak. Ebből kiindulva egyidejűleg Alispán Úr Oméltóságához egy előterjesztéssel éltem, hogy mint - a fenti adatokkal is igazoltan - a németséggel legsűrűbben lakott vármegye vezetője, a f. hóban a vármegye törvényhatósági bizottsága elé terjesztendő fél évi alispáni jelentésében a Bleyer féle vádaskodásokra és annak visszautasítására kiterjeszkedni szíves legyen és a vármegyei közgyűlésen a bizottsági tagok közül is valaki ezen értelemben fel is szólaljon. Amennyiben Alispán úr javaslatomat elfogadná, úgy Méltóságodhoz azon tiszteletteljes előterjeszést teszem, hogy a M.T.l. útján az elhangzottakat a székesfővárosi lapokban is közzététetni méltóztassék, hogy arról a németországi körök is tudomást szerezhessenek. Ennek előnyét abban is látnám, hogy a nyár folyamán megjelenő „világjáró" német diákok, illetve csavargók előkészülve lehetnek arra, hogy a múltban élvezett vendégszeretet helyett - mint ahogy arra Méltóságodtól utasítást is nyertünk - más fogadtatásban lesz részük s így talán az idén kevesebben is fognak a látogatásukkal bennünket megtisztelni, akik pedig mégis eljönnének, az irányváltozás okát könnyen megmagyarázhatják maguknak. A fent felsorolt statisztikai adatokra visszatérve, azokból megállapítható, hogy a magyarországi német kérdés megoldása az egymással szomszédos Baranya és Bács-Bodrog vármegyék magyarságának létérdekét képezi és a németség ütőere, ezen 3 vármegye területén fekszik. Sajnosán kell megállapítanom, hogy a németségnek a pécsváradi járás területén való térfoglalása szembetűnő és feltartózhatatalannak látszik. Az egymással szomszédos villányi, mohácsi, pécsváradi és a Tolna megyei völgységi járás a több mint 80.000 német anyanyelvű lélekszámával oly hatalmas tömböt képez, hogy napi járóföldre magyar szót és magyar falut nem találni. Ez a hatalmas német tömeg - háta mögött a bácskai németséggel - soha más, mint német nem lesz - és sajnos a szomszédos magyar községeket szemlátomást elnémetesíti, mint ahogy ez több községben tapasztalható. Nem megmagyarosításról van tehát már szó, hanem a magyarságnak kell védekeznie a német terjeszkedés ellen saját hazájában. Igaz, hogy a statisztika a németség fogyásáról számol be, de az életből vett példák annak ellenkezőjét bizonyítják. Járásomban a mérleg nemcsak számszerűleg, hanem birtokmegoszlás szerint is a németség javára billen. Állandóan tapasztalható, hogy a magyar és német lakossággal kevert községekben a magyarság birtoka részben a helybeli, részben a szomszédos német községek lakosságának kezére kerül. Vannak községek, amelyekben valamikor tekintélyes számú magyar lakosság volt s ma már alig van pár család belőlük, vagy teljesen eltűntek. A Magyarországi Német Népmüvelődési Egyesület kiküldött szónokai erről természetesen hallgatnak s úgy tüntetik fel a dolgot, mintha a 200 évvel ezelőtt ide telepített „sváb ősök

11 már akkor is a jelenlegi községeket lakták volna, és a telepítések folytán erre a vidékre „kultúrát és áldást" hozó németségnek ma az elmagyarosítás réme ellen kellene küzdeniök. A németség további nagy térhódításának és megerősödésének ellensúlyozására nézetem szerint csak úgy van remény, ha a kormány programjába felvett telepítési akció végrehajtásánál nemcsak a szociális, hanem elsősorban a nemzetiségi kérdés lesz a döntő és