Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1938-1944 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 5. (Pécs, 2000)

II. Német mozgalom - - Atrocitások

a névszerinti szavazást, ami szabályszerűen meg is ejtetett. Ezt a magyar bizalmi férfiak is tanúsítják. A választás az egyéni kerületi választói névjegyzék alapján ejtendő meg. így is történt. Nem szavazhattak tehát azok, akik csak a lajstromos választói névjegyzékben vannak fölvéve. Ifj. Német János a bíró választásnál egyébként szavazásra nem is jelentkezett. A választási eljárásról fölvett névjegyzékbe a visszautasított szavazatok nem lettek felvéve, így nem lehet megállapítani, hogy hány szavazat lett tényleg visszautasítva. A főszolgabíró jelentése szerint azonban nem felel meg a valóságnak, hogy 51 szavazat lett volna visszautasítva. Egész komolytalan beállítás az, hogy a választói névjegyzékek összeállításánál a magyarokat kihagynák, a németeket pedig fölvennék. Épen ellenkezőleg arra kell ügyelni, hogy ne adjanak a németeknek jogos panaszokra okot. Az azonban igaz, hogy a Volksbund tagjainak fölvételét gondosan ellenőrzi és reklamálja, a magyarok viszont a felszólamlások ideje alatt a névjegyzék tervezeteket be sem tekintik, s csak akkor jönnek panaszaikkal, amikor már szavazásra kerül a sor. Úgy a bíró választás, mint a helyettes bíró választás tényleg egy szavazattöbbséggel dőlt el. Az eljárás azonban szabályszerű volt, ezt igazolják a magyar bizalmi férfiak is. Az ismét nem felel meg a valóságnak, hogy Dicső János bíróvá történt megválasztatása után sértő szavakat kiabált volna a másik párt felé. Ellenben tény, hogy a svábok Dicsőre szavaztak a szélsőséges svábgyülölőnek ismert Nagy Jánossal szemben. Minden alapot nélkülöz azonban az a burkolt gyanúsítás, mintha a főszolgabíró akarta volna Nagy Jánost kibuktatni. Hiszen akkor egyszerűen nem jelölte volna. A helyettes bíró választása során Koch Antal nevének felolvasásánál Mailer tényleg „le vele" kiáltozott, miért azonban a főszolgabíró nyomban rendre is utasította. A szavazás eredményének megállapítása után a magyarok neki mentek a sváboknak és verekedést akartak kezdeni, mit azonban a főszolgabíró személyes beavatkozásával megakadályozott. Az nem felel meg a valóságnak, hogy a főszolgabíróval szemben bárki is erőszakoskodott volna, sőt sikerült a rendet helyre állítania. A többi állásra a jelölések paritásos alapon lettek megejtve, így nem volt alkalom az ellentétek kiélezésére. A többi elüljáró - úgy a magyarok, mint a németek - egyhangúlag lettek megválasztva. A magyarok azt kívánnák, hogy az elüljáróságokba egy svábot se válaszszanak, amit természetesen a főszolgabíró nem támogathat, viszont sajnos a magyarok nem tartanak össze, és nem támogatják a főszolgabírót azon törekvésében, hogy a svábokat megillető helyekre jó érzésű svábokat válasszanak. Lehetetlenség megállapítani, hogy a választás utáni időkben a két párt tagjai a magán összejövetelek során milyen módon és szavakkal ingerlik egymást kölcsönösen. Ez azonban a faluban ösi szokás és így volt a választás előtt is. Az izgatást sajnos épen a magyarok, főként Nagy Béla és Kis Károly vezetik, így természetesen bekényszerítik fokozatosan a jó érzésű svábokat is a Volksbundba. A választást megfellebbezték, a fellebbezést a kisgyűlés, mint alaptalant visszautasította, a kisgyűlés határozata jogerőre emelkedett. Merőben tudatosan rossz akaratú beállítás az, mintha a főszolgabíró bármilyen viszonylatban is a svábokat támogatná a magyarok ellen. Tény azonban, hogy a községbeli magyarok komolyabb elemei sem helyeslik Nagy Bélának fanatikus német gyűlöletét és állandó izgatásait, a svábok pedig természetesen mindenben ellene foglalnak állást. így