Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1938-1944 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 5. (Pécs, 2000)

II. Német mozgalom - - Mozgalmi élet

A Villányi járás főszolgabírójától 3182/1942. Tárgy: A Magyarországi Németek Szövetsége által rendezett gyűlésekről tájékoztató jelentés. Méltóságos Főispán Úr! Tiszteletteljelentem, hogy a tárgybeli szövetségnek engedélyt adtam arra, hogy 1942. évi május 10-én Ujpetrén, az ottani Bartonicsek féle korcsma udvarán a "termelés fokozá­sa tárgyában" gazdasági előadásokat tarthasson. Jelentem, hogy a jelentett napon Ujpetréről és a környékbeli német községekből a hallgatóság (mintegy 2500 ember) az előadásra meg is jelent, de nem gazdasági előadás lett tartva, hanem a szokásos propagan­da céljait szolgálta valamennyi előadó. A szónoknak bejelentett Dániel Diel meg sem je­lent. A központból négyen érkeztek: 3 férfi és 1 nő. A gyűlés lefolyása a következő volt: A magyar Hymnusszal és a "Seid gegrüsst" c. né­met népi Hymnusszal nyitották meg a gyűlést, mely megnyitó után a helyi csoport ének­száma következett. Ezután Schöppner Ferenc ujpetrei ifjú jelmondatot mondott, majd utá­na Krämer Flórián tartott beszédet, mely beszéd szövegét külön mellékelem. A gyűlést Brachmann József ujpetrei lakos h. elnök zárta be. Végül a hallgatóság eléne­kelte a "Deutschland"-t és a "Horst Wessel"-t. Rendzavarás nem fordult elő. Villány, 1942. évi május hó 23-án. Tóth s. k. főszolgabíró Krämer Flórián által Ujpetrén 1942. május 10-én mondott beszéd vázlata. "Örülök, hogy mai összejövetelünkre ilyen szép számmal sereglettek össze és különös örömömre szolgál az, hogy oly sok asszonyt látok köztetek. Mert az asszonyok a német vér letéteményesei. Ök adják azt tovább az utókornak azt a német vért, mely nemesebb és érté­kesebb mindennél a világon, de értékesebb minden más vérnél is. A német nép az állandó kultúra teremtő és iparosainkat, mezőgazdáinkat az egész világon kedvelik, tehát valóban a német vér megfizethetetlen érték. Erre büszkék vagyunk. A német vért azonban letéteményesként kapjuk, mint ahogy mi a birtoknak is csak leté­teményesei vagyunk, amit apáinktól örököltünk. És ahogy a birtokot meg kell tartanunk, hogy sértetlenül adjuk át az utókornak, úgy a német vért is ugyanolyan gonddal kell meg­tartanunk, hogy átadhassuk az utókornak, mind a világ végeztéig. De éppen mert a német vér annyira értékes, nem szabad azt elpocsékolnunk. Tehát az egyke és kettőcske rendszere merénylet és bűn a legnagyobb érték, a vér ellen. Milyen si­vár az olyan embernek az élete, vagy különösen a halála, akitől az Isten megtagadta azt, hogy gyermekei legyenek, és mennyire megnyugtató az olyan embernek a halála, akinek sok gyermeke van. Az ilyen ember, ha 8 gyermeke van, azzal a jó tudattal hunyhatja le a szemét, hogy gyermekeiben 8-szoroson, unokában pedig talán már harmincszoroson él, tehát örökéletű, sohasem hallhat meg. A német vér kell, hogy a legszentebb legyen előttünk, szentebb mindennél. Hiszen a vért már akkor magunkban hordjuk, amikor megszületünk. Csak később keresztelnek meg bennünket, hat évig élünk, mire megkezdik, hogy bevezessenek a tudományokba és talán 24 évesek is leszünk, míg a birtokot megkapjuk. A vér tehát a legelső kincsünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom