Baranya megye évszázadai (1000-1918) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 3. (Pécs, 1996)

Bevezetés

Bevezetés A Mecsek-vidék kedvező domborzati és klimatikus viszonyai már a legrégebbi időkben is tartós letelepedésre ösztönözték az embereket. E táj története az ősnépek kultúráinak gazdag nyomait őrzi, s egyfajta sajátos folyamatosságról árulkodik a kelta és a római régészeti leletek sokasága is. Baranya vármegye története- több magyarországi megyéhez hasonlóan - az államalapítás koráig nyúlik vissza. Elnevezését illetően megoszlanak ugyan a vélemények, de a kutatók többsége a szláv eredet mellett foglalva állást, a honfoglalás idején már létező - néveredetében személynevet rejtő - Baranyavár településből származtatja. A királyi vármegye központja is a várispáni székhely, Baranyavár lett, amely „határvárként" a stratégiai fontosságú SzékesfehérvárNá?idorfehérvár hadiutat biztosított. A vármegye legkorábbi kiterjedése, összhangban az évezred elején (1009) alapított pécsi püspökség területével, magában foglalta a Dráván túl fekvő területek nagy részét is. Állam- és egyházszervező királyunk I. (Szent) István Pécsváradon alapította az egyik legkorábbi és legjelentősebb magyarországi bencés apátságot (1015). A kora-középkor legkiemelkedőbb építészeti, művészeti emlékei sorában találjuk Baranya kis, román stílusú falusi templomait: Mánfa, Kővágószőlős, Cserkút, Malom egyházai e korszak talán leghitelesebb tanúi. E táj, e vidék megragadó szépsége, különleges természeti gazdagsága szolgált hátteréül az első magyar származású író, Mór püspök müvének csakúgy, mint a reneszánsz európai hírű költőjénekJanus Pannoniusnak... Baranya megye nemzeti történelmünk kivételesen fontos eseményeinek helyszíneként (az első magyar egyetemalapítás - Pécs, az 7 526-os katonai katasztrófa - Mohács, vagy a török elleni küzdelem hősi apokalipszisa - Szigetvár), csakúgy ismertté vált Európa szerte, mint gyümölcsei, vagy borai révén.