Baranya megye évszázadai (1000-1918) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 3. (Pécs, 1996)

Bevezetés

A tatárok által kifosztott és felperzselt, martalócoktól többször is feldúlt és elpusztított, a török hódoltság végére szinte elnéptelenedett terület és lakói életerejét mutatja, hogy Baranya a tatárjárást követő évszádokban az ország egyik legnépesebb megyéjévé lett és a török kiűzése után 100 évvel- a telepítések és a belső migráció jóvoltából - ismét a Dunántúl legjelentősebb megyéi között foglalt helyet. Az elmúlt századok kiemelkedő személyiségei és névtelen tömegei a reneszánsztól a reformáció koráig, a török hódoltság 150 éves időszakától a reformkorig, továbbá az 184849-es szabadságharctól az I. Világháborúig (s azóta is) olyan gazdasági, szellemi és kulturális örökséget hagytak az utókorra, melynek megőrzése mindannyiunk felelősségteli kötelessége. A múlt század elején Baranyát útbaejtő külföldi tudósok és utazók túláradó lelkesedéssel írtak a megye szépségéről és gazdagságáról. Adolf Grünhold például egyenesen Magyarország Eldorádójáról írt s nem vélekedett másként a jeles természettudós, Richard Bright sem. Mindez egybecsengett az itt élők (Bayer, Boday, Strázsay, Hölbling, Haas) véleményével és éppen ezért talán eloszlathatja a lokálpatrióta elfogultság vádját. E vázlatos áttekintés tényekkel és képekkel szeretné megalapozni, illetve „láttatni"szűkebb hazánk közel évezrednyi történetét, bizonyítva, hogy Baranya a régmúlt századokban, csakúgy mint a közelmúltban, nem csupán epizódszerepet játszott a- letelepedésének 1100. évfordulóját ünneplő - magyarság történetében.