Baranya megye évszázadai (1000-1918) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 3. (Pécs, 1996)

III. Baranya megye a kései feudalizmus időszakában (1686-1848) - 3. Az újraadományozott vármegye

elszállásolása miatt azonban előtérbe került a megye régi határainak pontosítást igénye. A kilencvenes évek közepétől a határok kérdése meg-megújuló vita tárgyát képezte megyénk és a szomszédos Tolna és Somogy között. A középkori Baranya lényegesen nagyobb kiterjedésű volt, főként a Dráván túli területek jóvoltából. A török időket megelőzően a vármegye természetes határain kívül (Duna, Dráva), Somogy és Tolna vármegyékkel volt határos, s e határok tisztázatlansága hosszúra nyúlt viszályok forrásává lett. Az ország törvényeinek megfelelően a megyék között fennforgó határvillongásokat tiszténél fogva a nádor dönthette el. A többszöri határjárást és bizottsági jelentést követően megszületett nádori ítélet a tolnai helységek esetében kedvezően, míg Somogy vonatkozásában súlyos veszteségként érintette Baranya vármegyét. Esterházy Pál I696. évi döntésével mintegy 20 településsel bővült északkeleten a megye helységeinek száma, ugyanakkor Szigetvárt és környékét a nádori ítélet Somogynak juttatta. A megyehatárok - viszonylagos - tisztázása lehetővé tette, hogy az Újszerzeményi Bizottság működését a megyében is megkezdhesse. (Első ülésére 1696. november 26-án került sor.) A megye régi nagybirtokos családjai - a Garai, Zrínyi, Maróthi, Perényi, Kórógyi, Herczeg mind kihaltak. A középbirtokos famíliák egy része szintén erre a sorsra jutott, a többiek a török terjeszkedés következtében, döntően Szigetvár eleste után kénytelenek voltak őseik lakhelyét elhagyni, s távolabbi megyében keresni menedéket. Helyhezkötöttségük, illetve túlélőképességük folytán a középkori megyét nagy számban lakó kuralista nemesek voltak csupán a kontinuitás letéteményesei, akik a korábbi népességből, igaz tekintélyes vérveszteséggel, de megélték a török uralom végét. A török hódoltság, a felszabadító háborúk és a magszakadás Baranya régi birtokosságát szinte nyomtalanul elsöpörte. Ezt az I696. évi dikális összeírás is alátámasztja, melyből megismerhetjük a megye Újszerzeményi Bizottság működése előtti birtokosait. A megye megritkult számú települései 1696-ban a következő birtokosok között oszlottak meg, zárójelben a helységek száma: Kamara (73), hg. Esterházy Pál (15), Draskovich család (25), a pécsi egyházmegyei papság (50), a pozsonyi apácák (3), a fehérvári őrkanonok (2), valamint a fehérvári káptalan (3). Eladományozásáig több falut is bérbe adott a kamara. A név szerint is ismert 23 bérlő (közöttük csupán 8 magyart találunk) többsége kamarai, megyei, városi tisztviselő, illetve pécsi polgár volt. (Pl. Pávics, Thelessy, Wagner, Levenau, Liptay, Delisimonovich, Bukvai, Potorlaki.) Az Újszerzeményi Bizottság az adományra és a birtokba való beiktatásra vonatkozó okmányokon kívül semmit nem fogadott el, a fegyverváltságot pedig aránytalanul magas összegben (a birtok becsült értékének 10-ében) állapította meg. A régi birtokosok utódai közül a megkívánt okmányokat csak kevesen tudták felmutatni, s még kevesebben voltak a váltságpénzt kifezetők. S8