Baranya megye évszázadai (1000-1918) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 3. (Pécs, 1996)
III. Baranya megye a kései feudalizmus időszakában (1686-1848) - 3. Az újraadományozott vármegye
A pozsonyi apácák (klarisszák) okmányait mint a nyulak szigeti apácák jogutódaiét - elfogadták, s így elsőként ismertették el jogukat Vajszlóra és környékére. Az Istvánffy-család leányági leszármazóinak, a Keglevich és Malakóczy család bizonyítékainak viszont nem adtak hitelt. Elutasításra talált Rákóczi Ferenc igénye is, melyben a dombói és henyei javakat kérelmezte, leányági örökösödésre hivatkozva. Dombó és a környező terület ekkor már Esterházy Pál nádor kezén volt, Henye pedig szinte nyomtalanul eltűnt a háború viharában. Nem tartották megalapozottnak a Huszár-család igényét sem (Vörösmart, Hercegszőlős), mivel nem tudta kellően dokumentálni azt. A Megyerieknek sem sikerült Csatárt megszerezniük. A Jankovich-famíliának viszont sikerült Szerdahelyre vonatkozó igényét érvényesítenie. Kedvezőbb volt azok helyzete, akik jogaikat a török kiűzése körüli időkben szerezték, mint például Szent-Király lakói, akik 1681-ben kaptak kollektív nemesi privilégiumot az uralkodótól. E bizonyítványt a bizottság elismerte, ám az erről szóló határozatot végül is a szentkirályiak nem kapták meg, így még hosszú küzdelemre kényszerültek jogaik elismertetéséért. A megye területén régi birtokos szinte nem maradt, s az utódok sem állították nagyobb feladat elé az Újszerzeményi Bizottságot, így tág tér nyílott az új adományozáshoz. Az elnéptelenedett területnek azonban az értéke is alacsony volt, jelentős földbirtokokat kellett tehát kihasítani ahhoz, hogy a királyi kegy érdem szerint jutalmazhasson. így adódhatott, hogy alig több mint fél tucat adomány, továbbá a pécsi klérus és a pécsváradi apátság birtokainak megerősítését követően a kincstárra és a későbbi adományokra már alig maradt terület. A király befolyásos tanácsadója Kollonich, nagyon károsnak tartotta, hogy Magyarországon alig van birtoka a királynak és a német uraknak. A hadiszerencse ugyancsak bő alkalmat nyújtott ezen változtatni. A baranyai területre szóló adományok kevésbé a kongó kincstár érdekeit szolgálták, mint inkább az anyagi és véráldozatot hozó hadvezérek és vezető udvari személyiségek érdemeit voltak hivatottak elismerni, illetve megjutalmazni. Elég csupán egy pillantást vetnünk az adományban részesülők sorára: Eugen de Savoy, Aeneas Caprara, Johann és Friedrich Veterani, Siegfrid Breuner, Karl Ludwig Souches, Wolfgang Rindsmaul, fohann Passardi, Esterházy Pál, Batthyány Ádám (és közvetve Franz Nesselrode, Francesco J any). A királyi kegy Baranya földjét - két magyar arisztokrata kivételével - idegen kézre juttatta. Körükben megtalálhatók a török elleni háborúk kiemelkedő hadvezérei (Savoyai, Veterani, Souches), az Udvari Haditanács és a Kamara elnöke (Caprara, illetve Breuner) és a térség egyházi méltóságai: a pécsi püspök (Nesselrod), valamint a pécsváradi apát (J anv )Az első adományt azonban hg. Esterházy Pál (1635-1713) nádor szerezte meg 1692-ben, midőn örökösödés címén sikerült a megye északi
