Hernádi László Mihály: A Baranyai Helytörténetírás (1968-1989) és a Baranyai Történetírás (1990-1993) repertóriuma - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 1. (Pécs, 1995)

Előszó (Ódor Imre)

Előszó „...azt is sokszor igazolta a történelem, hogy kicsiny dolgokból a legerősebb szakadások támadtak, mert hozzájárult a magánérdek, az indulat, a szenvedély és, mint a német mondja, a Rechthaberei. " (Deák Ferenc) Üdvözlet az olvasónak sorozatnyitó kiadványunk megjelenése alkalmából. Baranya legnemesebb történelmi tradícióit felelevenítve szeretnénk a szűkebb pátria múltja iránt érdeklődök várakozásának megfelelni, s az identitás-tudat megőrzését elősegíteni, hiszen a nemzeti tudat megkérdőjelezhetetlenül a történelemnek és a kultúrának a terméke. A forráskutatás (s nem kevésbé a forráskritika) jelentőségének felismerése az újkori történetírás érdeme. A történetírók addig is használtak forrásokat, de anyaggyűjtésüket nem a tudatosság és a rendszeresség jellemezte, sokkal inkább az esetlegesség, melyet gyakorta szájhagyományból vett részletek, idézetek tarkítottak. A történettudomány módszereinek a 19. század közepén bekövetkezett teljes átalakulása juttatta érvényre a forcáskritika szempontjait, megvetve ezzel a tárgy-, tény- és szakszerűségre törekvő történeti irodalom alapjait. Baranyában is a 19. század első évtizedeiben vette kezdetét a tudományos igényű történeti kutatás, melynek legkiválóbb művelője a kortársak által is megbecsült Koller József kanonok volt. A reformkori „megyeleírások" sorában megkülönböztetett helyet foglaltak el Haas Mihály Baranya monográfiája és Hölbling Miksa „Orvosi helyirata" (1845). A század utolsó évtizedében, a millenniumi lelkesedés hívta életre a megye - mindmáig egyetlen - nagymonográfiáját. Várady Ferenc szerkesztésében 1896/97-ben jelent meg a „Baranya múltja és jelenje" című impozáns vállalkozás, melyben a megye történetét bemutató második kötet szerzői a kiváló régész, Posta Béla, illetve a korszak reprezentáns helytörténésze, Németh Béla voltak. Századunk első két évtizedében a Pécs-Baranya megyei Múzeum Egyesület Értesítője vált a helytörténeti kutatás meghatározó orgánumává. Az 1930-40-es években a Pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a Krisztics Sándor vezette Szociográfiai Intézetben több baranyai település kismo-