Hernádi László Mihály: A Baranyai Helytörténetírás (1968-1989) és a Baranyai Történetírás (1990-1993) repertóriuma - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 1. (Pécs, 1995)
Előszó (Ódor Imre)
nográfiája látott napvilágot. Számos értékes történeti feldolgozás jelent meg a Történeti Intézet gondozta „Specimina"-ban, az egyetem könyvtárának közleményeiben, valamint a Pannónia folyóirat (1935-1943) többnyire önálló füzetként is kiadott sorozatában. Ugyancsak jelentós szerepet vállalt a térség történetének kutatásában a Pécsett 1943 óta működő Dunántúli Tudományos Intézet, s kiváltképpen vezetője, Babies András. (Az ó neve fémjelezte a - sajnálatos módon torzóban maradt - „Pécs múltjából" kismonográfia sorozatot is.) Az 1945 utáni „évek nem kedveztek a történeti kutatásoknak. A „félkarúvá lett" egyetem kiadványaként a JURIDICA sorozatban a 60-as évektől csak elvétve jelent meg történeti munka. A Dunántúli Intézet is profilváltáson ment keresztül, s a történettudomány fokozatosan háttérbe szorult. Baranya megye történeti kutatása 1968-ban új lendületet vett. Ekkor jelentkezett országosan is a legelsők között (Fejér és Tolna megyével egyidejűleg) a Baranya megyei Levéltár történeti évkönyve, a Baranyai Helytörténetírás. A Szinkovich Márta által útjára indított évkönyv Szita László szerkesztő-kiadói tevékenysége által vált karakteressé, s - túlzás nélkül állítható - a helytörténeti sorozatok élvonalába került. A több mint negyedszázadot megélt kiadvány 20 kötetében - 6 kötet összevonva látott napvilágot: 1974—75, 1983-84, 198586, 1987-88, 1990-91, 1992-93 - megközelítőleg 10 000 oldalon, mintegy 490 ív terjedelemben háromszázat meghaladó tanulmány, forrásközlés jelent meg, száznál is több szerző tollából. A BH egyes kötetei, főként az 1848/49-es szabadságharc helyi eseményeit (1973), illetve a Mohács történetét feldolgozó (1976) tematikus számok messze meghaladják a helyi kereteket, helyet igényelve az országos feldolgozások sorában. A kötetek többségét ugyanakkor az eklektikusság és a színvonalbeli változatosság is jellemzi. Mint minden műhelyként működő kiadványban a profi, rendkívül magas szakmai igényű írások mellett jócskán akadnak „írásgyakorlatok" és műhelyforgácsok. A színvonalas forrásközléseket narratív, módszertanilag kevésbé kimunkált közlemények tarkítják... A tematikai sokszínűség erőssége, ugyanakkor Achilles-sarka is a sorozatnak. Ez utóbbi körbe sorolható a felduzzadt terjedelem, amely helyenként már-már a kezelhetőséget megnehezítve, az érdeklődőt is némiképp visszariasztja. Az aránytalanság a települések feldolgozása kapcsán is tetten érhető. A megye 22 helységének történetével közvetlenül 118 tanulmány, illetve forrásközlemény foglalkozik. Ezek közül 64-ben Pécsről, 27-ben Mohácsról, 6ban Bolyról, a többi településről csupán egy-egy írásban esik szó, nagyon sok H
