Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Kísérlet Baranya megye felszabadítására 1849 júniusában - a túronyi és a pécsi vértanúk
Hermann Robert: Kísérlet Baranya megye felszabadítására 1849 júniusában - a túronyi és a pécsi vértanúk főhadiszállását Kiscsány községbe, tovább akart vonulni Vajszlóra, ám miután arról értesült, hogy a cs. kir. csapatok a Dráván túlról át akarnak kelni, egyelőre nem mozdult.13 Június 7-én már Vajszlóról küldött jelentést azzal, hogy ha csak egy század fegyveres honvédje lenne, egy hét alatt megtisztítaná Baranyát; emellett ágyút is kért Noszlopytól.14 Június 8-án aztán megindult Vajszlóról, és június 9-én a Siklóst Péccsel összekötő úton, Túrony és Szalánta községek közötti erdőben foglalt állást csapatával. Emberei több cs. kir. tábori postást elfogtak; a leveleket Kossá Noszlopynak továbbította.15 Kossá terve az volt, hogy a saját oszlopát a Túrony, a Mitterpacher Gusztáv honvéd százados vezette oszlopot a Csarnota község melletti erdőben helyezi el, s így két oldalról akarta megtámadni az ellenséget.16 A hírre Stokuca őrnagy, a siklósi cs. kir. különítmény parancsnoka elhatározta, hogy végre határozottan lép fel a felkelőkkel szemben. Erőiből egy fél gyalogszázadot Jakcin hadnagy vezetésével a felkelők által lebontott drávaszabolcsi híd helyreállítására, illetve a Dráva holtágán átvezető páli híd megfigyelésére küldött ki, a Túrony és Szalánta közötti felkelőcsapat felderítését pedig egy 23 határőrből és 2 báni huszárból álló különítményre bízta. A különítmény délelőtt 9 és 10 óra között a Túrony előtti mélyúthoz érve, Kossá előőrseibe ütközött, azokat megtámadta, majd a különítmény parancsnoka az egyik báni huszárt visszaküldte Stokucához, hogy értesítse őt a történtekről. Stokuca azonnal riadóztatta csapatait, s délután 2 órakor elindította egy gyalogszázadát, egy háromfontos lövegét és 12 huszárját Túrony felé, majd egy negyed óra múlva ő maga egy fél század gyalogossal és 4 huszárral utánuk indult. Siklóson másfél század gyalogságot és egy löveget hagyott csupán hátra.17 Túrony elé érve, a községet a magyarok által megszállva találta, s azonnal rohamra küldte határőreit. Miután a falut elfoglalta, a harangozó házát - mint aki előző nap a császáriak közeledtét jelezve, félreverte a harangot - felgyújtatta, majd a szalántai erdő felé nyomult tovább. Hadijelentése szerint itt már semmiféle ellenállásra nem talált, csupán a tábortüzek helye és a hátrahagyott nagy mennyiségű élelem és ital jelezte, hogy jelentős számú felkelő tartózkodhatott ott.18 Az összecsapásról egyetlen magyar jelentés maradt fenn, Kossá Dániel az események hatása alatt keletkezett, meglehetősen zavaros június 11-i beszámolója. Ebből úgy tűnik, hogy nem sikerült egyeztetnie Mitterpacherrel a közös fellépést, s noha kevés számú lőfegyverrel ellátott emberét, s a nála lévő honvédeket is Mitterpacherhez 13 Kossá Dániel - Noszlopy Gáspár, Kiscsány, 1849. jún. 6. éjfélkor. Közli: Andrássy 1973, 267-268. 14 Kossá Dániel - Noszlopy Gáspár, Vajszló, 1849. jún. 7. Közli: Andrássy 1973, 268-269. 15 Kossá Dániel - Noszlopy Gáspár, a túronyi erdőben, 1849. jún. 9. éjjel 11 órakor. Közli: Andrássy 1973, 270. 16 Kossá Dániel - Noszlopy Gáspár, Szigetvár, 1849. jún. 11. Közli: Andrássy 1973, 274-275. 17 Stokuca - Neustaedter, Siklós, 1849. jún. 11. No. 583. KA AFA Karton 1934. SAJ 1849-6- ad 225. és KA Kriegministerium. Präsidiale, (továbbiakban KM Präs.) 1849:4680. is Stokuca - Neustaedter, Siklós, 1849. jún. 11. No. 583. KA AFA Karton 1934. SAJ 1849-6- ad 225. és KM Präs. 1849:4680. Az összecsapásra lásd: Fáncsy 1973, 136-137. 228
