Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Kísérlet Baranya megye felszabadítására 1849 júniusában - a túronyi és a pécsi vértanúk
Hermann Robert: Kísérlet Baranya megye felszabadítására 1849 júniusában - a túronyi és a pécsi vértanúk küldte, az délután fél három óra tájban már írásban közölte vele, hogy visszavonul, s délután négy órakor az egész népfelkelő tábor vad futásban menekült. Kossának Garéig sikerült együtttartania őket, hanem aztán mindenki futott, amerre látott. Maga Kossá Szigetvárra vonult vissza, s itt kísérelte meg összeszedni honvédjeit és gerilláit. Noszlopyak küldött jelentésében úgy vélte, a népfelkelés „úgy hiszem, még több próbák is bizonyítandják - legalább még most rendes katonaság s ágyú ellen sem használható’’.19 Stokuca jelentésében 50-60 főre tette a népfelkelők halottainak számát. Dicsekedve számolt be arról, hogy az előnyomulása közben elfogott és elé kísért felkelőket „minden formalitás nélkül, ott a helyszínen azonnal agyonlövettem, - még mindig ott fekszenek, elrettentő példaként az úton, s legalább tizenhatan lehettek”. Az illetők között volt Imrő János garéi lakos,20 valamint Geyer János, a szentlőrinci járás szolga- bírája, aki az ütközet után jelentkezett Stokucánál. Miután azonban az egyik határőr tizedes állítólag látta őt a felkelők vezetői között, Stokuca úgy vélte, három állomás- nyira Szentlőrinctől Geyernek semmi keresnivalója nem volt Túronynál, ezért őt is agyonlövette. Ugyanígy lelövette azokat az éjszakai üldözés során útjukba kerülő, s gyanúsnak tartott lakosokat is, „mert - írta Stokuca - azon, tapasztaláson alapuló elvből indulok ki, hogy a nagyobb baj elkerülése végett szigorú rendszabályokra van szükség”.21 Stokuca különítménye egészen Szalántáig nyomult előre, itt a helyi postamestertől megtudta, hogy Kossá előző nap náluk szállásolt, s hogy a népfelkelők megunván a sok ide-oda vonulást, feloszlottak. Stokuca június 10-éről 11-ére virradó éjjel, éjféltájban fordult vissza Szalántáról Siklós felé, útközben Túronyban még felgyújtotta a lelkészházat, s más, bűnösnek vélt személyek házait, valamint elhajtatott 27 szarvasmarhát. A községben csak 18 ház maradt épen, 33 leégett. Stokucának csupán egyetlen könnyű sebesültje volt az akcióban. A történtekről aztán részletes jelentést küldött Neustaedter vezérőrnagynak, aki június 12-én elégedetten számolt be a 8000 felkelő elleni sikeres akcióról Jellacicnak, illetve a zágrábi főhadparancsnokságnak.22 Jellacic tökéletesen elégedett volt az akcióval.23 Kevésbé volt elégedett a történtekkel Franz Dahlen von Orlaburg altábornagy, a zágrábi főhadparancsnokság helyettes vezetője. Stokuca jelentését olvasva, júni19 Kossá Dániel - Noszlopy Gáspár, Szigetvár, 1849. jún. 11. Közli: Andrássy 1973, 274-275., ennek nyomán: Erdődi 1991, 39-40. 20 Fáncsy 1973, 137. 21 Stokuca - Neustaedter, Siklós, 1849. jún. 11. No. 583. KA AFA Karton 1934. SAJ 1849-6- ad 225. és KM Präs. 1849:4680. A helyi lakosság veszteségét 70 főre teszi: Szűts 1973, 44. Kossá általa hivatkozott jelentésében azonban nem szerepel ilyen szám. Náray János 8 elesett felkelőről, Horváth János egy Eszékről kapott levél alapján 50 magyar halottról tud. Náray 1973,190-191.; Szita 1973,273. A megyefőnöki iratok szerint Imre János túronyi lakos és négy hídvégi lakos esett el az összecsapásban. Erdődi 1991,42. 22 Neustaedter - Jellacic, Eszék, 1849. jún. 12. No. 112/op. KA AFA Karton 1934. SAJ 1849-6-175. '/2. Uő. - zágrábi főhadparancsnokság, uo., ua. KM Präs. 1849:4680. 23 Jellaéic - Neustaedter, Sóvé, 1849. jún. 17. No. 1132/op. KA AFA Karton 1934 SAJ 1849-6-195. 229
