Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Aradi Gábor: Beszállásolás helyett laktanya? Törekvések Tolna megyében a 19. század hetvenes éveiben a katonaság állandó elhelyezésére
Aradi Gábor: Beszállásolás helyett laktanya? Törekvések Tolna megyében a 19. század hetvenes éveiben... Az első kaszárnya Pesten 1716 és 1728 között készült Széchenyi György esztergomi érsek alapítványából. Ma városházaként funkcionál.11 Később is épültek szórványosan állandó katonai szálláshelyek, melyeket egy-egy település saját „zsebéből finanszírozott". A kaszárnyák építése, vagy erre a célra épület átalakítása a 19. század második felében lett egyre gyakoribb. Tolnán is találkozhattunk ilyen megoldással. Itt Sina Simon báró ajánlotta fel két kastélyát a lovasság elszállásolására.12 Ez mellett különösen a Dombóvári járásban a vármegye megyei épületeket adott át laktanya céljára. (Tegyük hozzá, hogy ezek az épületek azonban nem csapategységek, hanem csak egy-egy tiszt elhelyezésére voltak alkalmasak.) Dombóváron 2 (őrnagyi és kapitányi lak), Döbröközön 2, Kocsolán 2 (kapitányi és hadnagyi lak), Szakcson 2 katonai épület (kapitányi és hadnagyi lak) Kurdon (egy hadnagyi lak) volt.13 A honvédelmi minisztérium az említett beadványokra reagálva türelmet és az eddigi rendszer fenntartását kérte a megyéktől. A minisztériumba küldött kérelmek jól jellemezték azokat a körülményeket, melyekkel a szállásadóknak szembe kellett nézni. Tolna megyéből is érkeztek levelek a honvédelmi minisztériumba. Az alább felsorolt községek panaszos levelei 1868-1869-ben keletkeztek. Dunaföldvárról 25 személy kérvényezte, hogy helyezzék el tőlük az ott állomásozó katonaságot. Idézek levelükből: „A katonaságot állandó szállással ellátni a legsúlyosabb és nálunk a legigazságtalanabb teher. Súlyos, mert morális vagyoni érdekünket egyaránt sújtja. Ezer és ezer példa igazolja, hogy a munkától elszokott heverésző katona a családi körben veszedelmet és erkölcstelenséget hoz be. Aki a katonának gyertyát, sót, fát, ágyat, ételébe főzeléket, zsírt és lisztet kénytelen adni, s e mellett naponkénti egy krajcárért keservesen tűrni tartozik azt, miként szorítja ki a katona a gazda saját marháját a szabad ég alá; ezen teher és kellemetlenség mellett méltán jajául fel, és elkeseredettségében a közteherviselés elvének hallásával ingerültséggel kérdezi azt, vajon az írott malaszt Magyarországban már valaha életbe léptettetik-e?” Dunaföldváron már 20 éve egyfolytában ott állomásozott a katonaság. A panaszosok kérték, hogy a katonaságot azonnal helyezzék el tőlük és kárpótlásukról haladéktalanul intézkedjenek. Pár hónap múlva megszabadulhattak az állandó katonaságtól, mert 1870 elején lerombolták a község határában lévő golyóvédgátat.14 11 A III. Károly ösztönzésére megindult építkezés befejeztével az épület komplexum hosszú ideig a rokkant katonák elhelyezésére szolgált. 1783-ban II. József alatt gránátos kaszárnya. Az uralkodó az alapító III. Károly tiszteletére Károly-kaszárnyának nevezte el. Ma az épület a Központi Városháza Budapest Belvárosában. Polgári célra a főváros 1899-től használta, miután az épület tulajdonjogát megkapta a katonai hatóságtól. Lásd: Schoen 2015. 12 MNL TML IV. 254. b. Tolna vármegye EAI. 246/1868. ■3 Uo. 792/1868. (Ebben az iratban felsorolták a Dombóvári járás községeinek azon portáit, melyek alkalmasak voltak katonák befogadásra.), 42/1869. 14 Uo. 42/1869., 224/1870. 41
