Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Radó Bálint: A foedus operum tantételének útja a szövetségi teológiában
Radó Bálint: A foedus operum tantételének útja a szövetségi teológiában volt, ha áttételesen is.19 Korabeli anabaptisták híján a szövetségi teológia Angliában a - teszem máris hozzá, a korábbi szakirodalomban feltételezetthez képest nagyobb számarányú - katolikusok ellen volt könnyen „bevethető”, miként a brownista szeparatisták ellen is jó fegyvernek bizonyult.20 Ezzel tulajdonképpen el is érkeztünk Ó-Angliából Új-Angliába. Sietve alá kell húznom, hogy a közhiedelemmel ellentétben a 17. század legnagyobb részében Új- Angliában kongregacionalistákat (independenseket) találunk, nem pedig presbiteri- ánusokat. Everett H. Emerson idézi a korszak és a terület máig legnevesebb ismerőjét, kutatóját, Perry Millert, aki szerint „az új-angliai hittudomány valójában szövetségi teológia’ volt”.21 Perry Miller maga is felváltva használta a „covenant theology” és a „federal theology” elnevezéseket. Itt térek vissza a Perkins-Cotton párhuzamra, a cselekedeti és a kegyelmi szövetség között általuk látott különbségre. Jeleztem, hogy McGiffert-tel nem értek egyet abban, hogy John Cotton alig fedezett fel eltéréseket a kettő jogi vonatkozásai között. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy 1620-ban William Bradford kormányzó vezetésével a „Pilgrim Fathers”, azaz a híres „Zarándok Atyák” hajóztak át a neves Mayflower-en Új-Angliába. Ők ún. szeparatista kongregacionalisták voltak, ami annyit jelent, hogy a praedicatio Verbi és az administratio Sacramenti mellett tántoríthatatlanul ragaszkodtak a szó szoros értelmében vett discipliná-hoz is, tehát a „fegyelemhez”. Őket a történetírás angliai alapítójukról, az 1580 táján működő Robert Browne-ról brownistáknak is nevezi, miként ezt már a kortársak is tették. Az irányzat lényege, hogy „discipline” híján az Anglikán Egyházat egyáltalában nem tekintették egyháznak. „Minimum-követelményük” az volt, hogy minden - természetesen teljes mértékben független - gyülekezetből kíméletlenül és következetesen zárják ki a „bűnösöket” és a „tudatlanokat”. A brownistákat a nem szeparatista, de kongregacionalista ág skizmatikusnak tekintette. Az előbbiek logikus válasza erre a minősítésre az volt, hogy egyházszakadásról egyáltalában nem lehet szó, hiszen egyház sem volt, amelyből kiváltak volna. Az egyértelműen brownistának besorolható Henry Barrow írt egy egészen meghökkentő értekezést Kálvin János ellen, aki szerinte Genf városának korábban „pápista” lakosait „alkalmasságuk” kellő és tüzetes megvizsgálása nélkül, mintegy „automatikusan” „vette át”.22 A szeparatista-brownista csoport Új-Angliában való megtelepedése után egy évtizeddel, 1630-ban John Winthrop kormányzó irányítása alatt a szintén híres Arbella hajó fedélzetén megérkezett Új-Angliába a nem szeparatista-kongregacionalista, Anglia Egyházát egyházként - bár mindenképpen messzemenő további reformációra, „megtisztulásra” szoruló egyházként - elfogadó csoport, amelyet a „puritán” terminus technicus-szál szokás illetni, noha a brownisták is természetesen puritánok vol19 Uo. 470. 20 Williams 1962,188. 21 Emerson 1956,138. Vö. Miller 1939 és Miller 1953. 22 Barrow 1993,18. 378
