Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Hegedűs Zoltán: Életképek a magyaróvári piarista gimnáziumból
Hegedűs Zoltán Életképek a magyaróvári piarista gimnáziumból Az 1923-ig fennállott történelmi Moson vármegye egyetlen gimnáziuma 1739-ben létesült Zsidanics István megyei adószedő jóvoltából, s hosszabb-rövidebb megszakításokkal azóta is szolgálja a gyermekek oktatásának és nevelésének ügyét. 1850-ig hat évfolyamos volt, majd négyosztályos algimnáziummá szervezték át, amely - kielégítendő az ilyen irányú helyi igényeket - 1911-ben az ötödik osztály megszervezésével elindult a nyolcosztályos főgimnáziummá válás útján. Rövid írásom témája nem iskolatörténet:1 a falak mögé pillantva az intézmény mindennapi életéből szeretnék jellemző, nem egyszer humoros epizódokat bemutatni, időben a kiegyezéstől az első világháború végéig terjedő évekre szorítkozva. A fentebb említett falakról szólva, a gimnázium épülete, paradox módon, a 18. századtól 1910-ig semmit sem változott. A négy osztályt négy földszinti teremben helyezték el, amelyekbe csak kevés napfény juthatott be, így a villanyvilágítás 1911-ben történt bevezetéséig téli időben kora délelőtt csak szóbeli magyarázatból álló órákat lehetett tartani, mivel a diákok nem látták a táblát. Udvar sem volt, ahová szünetben kimehettek volna levegőzni, s tornateremmel sem rendelkeztek. Az 1911-től fokozatosan belépő felső négy osztályt is a rendházzal szomszédos régi városháza éppen kiürült épületében lehetett csupán elhelyezni. Az új gimnázium építésének tervét pedig keresztülhúzta a világháború.2 Az épülettel ellentétben a tanulmányi rend több ízben változott. A vizsgált időszak elején még heti öt napon volt tanítás, lévén a csütörtök szünnap, majd ez 1890- től hatnaposra változott. Délelőtt 3-4, ebéd után pedig 2 órát tartottak. A nehezebb elméleti tárgyakat igyekeztek az első két órában oktatni, majd a gyakorlatiak következtek. Dolgozatot általában délután írattak. Az ide járó diákok természetesen nem voltak mind angyalok, és a tapasztalt piarista atyák minden hozzáértése és türelme dacára időnként elkövettek fegyelmi vagy akár erkölcsi vétségeket. Hol többet, hol kevesebbet, hol enyhébbeket, hol súlyosabbakat. A legtöbb tanuló jól viselte magát, de például 1868 júniusában a tantestület azt volt kénytelen megállapítani, hogy az első osztályban aránylag sok a neveletlen gyerek, akiknek nem kenyere az engedelmesség és a fegyelem. Az ilyeneket az atyai intéseken túl feddésekkel, korholásokkal és bezárással fenyítették, de négyet ennek ellenére is el kellett tanácsolniuk.3 A tanári értekezleteken tárgyalt esetekből néhány 1 Az iskola történetét kimerítően feldolgozta: Mihály-Szakály-Szirányi 1989. 2 Mihály-Szakály-Szirányi 1989, 82-85. 3 MNL GYMSMGYL VIII. 56. Tanári értekezletek jegyzőkönyvei, 1868. június. 220
