Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)

TANULMÁNYOK - Hegedűs Zoltán: Életképek a magyaróvári piarista gimnáziumból

Hegedűs Zoltán: Életképek a magyaróvári piarista gimnáziumból

érdekesebbet emelnék ki. 1863 júliusában egy tanulót éjszakai csavargáson értek, s ezért bezárással büntették, ami - a forrás szerint - megfelelő hatással volt rá.4 Más tanulókat megrovásban részesítettek óra alatti „nyugtalankodás és fecsegés”, valamint a padok farigcsálása miatt.5 Három másodikost dohányzáson értek, amiért ők is megrovást kaptak.6 Az iskola mellé járók sem sokáig örülhettek: egy tanulót már 13 igazolatlan óra miatt megróttak,7 egy másik pedig, aki hamisított orvosi igazolással próbálta mulasztását menteni, szintén ebben a büntetésben részesült.8 A porosz-osztrák háború idején egy tanulót hatalmába keríthetett a kalandvágy, mert minden bejelentés nélkül eltávozván felcsapott katonának, ám tettét megbánva másfél hónappal később visszatért. Két másik tanuló ennyire messze nem ment, ők csupán három napra tűntek el, amiért 4 óra bezárással bűnhődtek.9 Olyan is előfordult, hogy elsős (!) diákok titokban pálinkát ittak és lerészegedtek (ezért magaviseletük „rossz” lett),10 három hatodikost pedig azért büntettek meg, mert éjszakai mulatságban vettek részt.11 Az erkölcsi természetű deliktumok között „kisebbszerű lopás”,12 a szülő aláírásának hamisítása (amiért az elkövető magaviseletből „nem törvényszerű” minősítést kapott)13 és hazugság említhető.

A fegyelmi vétségek kezelésével kapcsolatban érdemes idézni Biró Imre igazgató 1919-ből származó gondolatait, amelyek jól tükrözik a piaristák nevelési elveit: „A büntetés mindig erkölcsi legyen, a testi fenyítés a szülő kötelessége és joga, ha szükség van rá. Finom, művelt bánásmóddal többre megyünk, mint testi fenyítékkel, nem is szólva arról, hogy mennyivel nagyobb a nevelő ereje. A büntetésben is érezze a tanuló a szeretetet. Különösen óvakodjunk a gúnyos, sértő hang használatától. Ennek kedvezőtlen hatása néha a tanuló egész életére kiterjed.”14

A „boldog békeidők” éveiről szólva az állami és egyházi ünnepek alkalmával összeállított magas színvonalú műsorokat, továbbá a századfordulótól évente megrendezett, a város kedvelt látványosságává lett tornaünnepélyt feltétlenül ki kell emelni, továbbá azt is, hogy a tanulók számára - különösen a szenvedélyes utazó Rappensberger Vilmos húszéves igazgatósága alatt - gyakran szerveztek olcsó, ám annál tartalmasabb kirándulásokat, elsősorban a környékbeli műemlékekhez (például a lébényi apátsághoz, Dévénybe, Deutsch-Altenburgba), de jártak a budapesti millenniumi kiállításon, Bécsben, Pozsonyban, Esztergomban és Kismartonban is.15

4 Uo. 1863. július.

5 Uo. 1883. február.

6 Uo. 1885. október.

i Uo. 1914. december.

8 Uo. 1883. február.

« Uo. 1867. február.

10 Uo. 1876. október,

n Uo. 1914. december.

12 Uo. 1863. július.

13 Uo. 1870. június.

14 Uo. 1919. szeptember.

15 Mihály—Szakály-Szirányi 1989,121-127.

221