Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Hautzinger Zoltán: A fejedelmi katonai büntetőjog
Hautzinger Zoltán: A fejedelmi katonai büntetőjog mélyek fogságba helyezésének és a hadbíró által hozott ítélet megerősítésének a joga.10 Az Edictum eljárási rendelkezései körében egyrészt visszaköszönt a Bocskay hadiszabályzatából már jól ismert klauzula, miszerint a bűnvádi üldözési hatalom nemcsak jogosítvány, hanem egyben kötelezettség is, másrészt tisztázta az eljárási szerepeket. A vádlottat vádlevéllel idézték a hadbíró elé, aki „minden districtualis commandérozó Generálisnak Corpusai mellett kelletik”.11 Az eljárás megindítása, a terhelt előzetes fogságba helyezése, illetve bíróság elé állítása a magasabb (ezred, kerület, hadtest, hadsereg) parancsnok joga volt, sőt ilyen jogosítvány volt az ítélet megerősítése is. A büntetőper maga az akkuzatórius eljárás szabályai szerint folyt le, az eljárás alapja a panasz (vád) volt. A panaszost sújtotta a bizonyítási teher, de a terheltnek joga volt arra, hogy a védelmére szolgáló bizonyítékokat az ítélőbíróság elé vigye. Ez okból a terhelttel már az eljárás elején írásban tudatták az ellene emelt vádat.12 A bírósági eljárás a hadbíró elnökletével folyt. A tárgyaláson rajta kívül csekélyebb súlyú ügyekben tizenkét, míg nagyobb jelentőségű perekben kétszer annyi „assessorok” vettek részt. Az így összeállított hadi törvényszék a bizonyítási eljárás, azaz a vádló (panaszos) és a vádlott által előadott bizonyítékok gondos mérlegelést követően, szavazás útján hozta meg döntését.13 II. Rákóczi Ferenc katonai büntetőeljárása a kor szelleméhez képest fejlett per- orvoslati rendszerrel bírt. Az első fokú határozattal szemben benyújtott jogorvoslat, az „apelláta” az illetékes hadiszékekről az ezred felett álló katonai kerületi parancsnokság hadbírája elé kerültek. A perorvoslat benyújtására tizennégy, ha a marasztalt fél nagyon távol lakott, akkor huszonnyolc nap állt rendelkezésre. E határidőn kívül benyújtott jogorvoslatnak „ha nagy akadékinak helyes okát nem adja, [...] semmi ereje nem lészen!” A fellebbviteli bíró döntése jogerős volt, azt az első fokú ítélet helybenhagyása esetén az első fokú ítéletet meghozott bíróság, megváltoztatása esetén pedig maga a kerületi parancsnokság mellett szolgáló bíró hajtotta végre. A másodfokú döntéssel szemben további apellátának már nem, de a Fejedelemhez benyújtott rendkívüli perorvoslatnak lehetett helye. Igaz, ennek lehetősége a törvény erejénél fogva meglehetősen szűk volt. Ki voltak zárva a katonai fegyelem érdekében haladéktalan végrehajtást igénylő ügyek, illetve a „halálos vétkekben” hozott határozatok, valamint egyes ún. „privilegiaták”, amelyekről sajnos maga a jogszabály további rendelkezést nem tartalmazott, vélhetően ezek a terhelt számára kedvezőbb megítélésű intézkedések voltak. 10 Bögöly 2015, 36. 11 XII. fejezet 1. § 12 Cziáky 1924, 66. O A döntési folyamatról a katonai büntetőtörvénykönyv XII. fejezet 3. § az alábbiakat tartalmazta: ,Voksa pedig a dissensus után az alsótól kezdve nem egy mértékben, hanem kinek kinek grádusa szerint több és kevesebb számot tegyen!” 216
