Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Fodor István: A titói rezsim délvidéki civil áldozatainak feltárása a politika tükrében
Fodor István: A titói rezsim délvidéki civil áldozatainak feltárása a politika tükrében ebben az esetben.) A szerb-magyar viszonyok és Szerbia EU-s tagsága kapcsán viszont már azzá lépett elő. A magyar felet és a magyar aktuális hatalom állásfoglalásait a szerb-magyar megbékélési folyamatban (amelynek első része a számvetés) befolyásolták a szlovák és román tapasztalatok. Szerbiával sikerre kellett vinni a történelmi megbékélést, mert az EU felé is bizonyítani kellett, hogy Magyarország jó viszonyra törekszik a szomszédaival, ha a másik fél is azt akarja. Ennek ellenére hosszú idő telt el az egyeztetésekkel az érdemi munka megkezdéséig. A legtöbb esetben a szerbiai belpolitikai események „kutatásra alkalmatlan pillanatai” okozták a halasztást. Az a tény, hogy Magyarország már a II. világháború alatt megkezdte az „önelszámoltatást” az újvidéki razzia kapcsán, amit az új jugoszláv hatalom be is fejezett, a magyar oldal pozícióit erősítette. A szerb fél megbékélésre - ezen belül a feltáró munkára - való hajlandósága a Jugoszlávia széthullásával járó politikai és gazdasági problémákban gyökerezik. Szerbia elszigetelődött a világtól, a gazdasága romokban volt. Tehát ki kellett törni az elszigeteltségből, stabilizálni a belső politikai légkört, ami kevezőbb feltételeket teremthet a külföldi beruházásokhoz. Nem mellékes ezen az oldalon a tárgyalóképesség és a megegyezésre való törekvés bizonyítása. A felsorolt célok elérése érdekében Szerbia már az Akadémiai Bizottság megalakulása előtt is tett önálló lépéseket. Az Igazságügyi Minisztérium égisze alatt megalakította az ún. Sírfeltáró Bizottságot.4 Még korábbra visszatekintve, a Tartományi Képviselőház által 2001. január 22-én megalakított Tényfeltáró Bizottság 2009. május 4-én (az Akadémiai Bizottság megalakulása előtt bő félévvel) hozta nyilvánosságra a kutatási eredményeit A Vajdaság civil áldozatai 1941-1948 között címmel. Igaz, hogy mindössze kilenc nyomtatott kötetben és 120 db CD-lemezen, de esetünkben a közzététel dátuma a lényeges, vagyis az, hogy a szerb fél ismét önálló lépést tett az áldozatok feltárása ügyében. Még ugyanazon évben, tehát 2009. október 12-én Sólyom László magyar és Boris Tadic szerb államfő bejelentették az Akadémiai Bizottság megalakulásáról szóló döntést. Később is voltak magas szintű politikai tárgyalások, amelyek érintették ezt a témát is. Orbán Viktor miniszterelnök szerb kollégájával, Mirko Cvetanovictyal tárgyalt Belgrádban 2010. november 25-én. Vük Jeremic szerb és Martonyi János magyar külügyminiszter budapesti tárgyalásaik során 2010. október 15-én szintén foglalkoztak a megbékélés kérdéseivel. A politika hatását, jelenlétét tükrözi az Akadémiai Bizottság szerkezete is. Egy bizottság, de két nemzeti, azaz külön magyar és szerb tagozattal és saját programmal, amelyeket a két fél állandóan egyeztet egymással. Lehet, hogy a diplomáciában ez így szokás, de a kutatás szempontjából sokkal hasznosabb lett volna, ha egy egységes bizottság alakul, vagy ha csak az egységes egyeztetett programok kerülnek a kutatók, illetve nyilvánosság elé. Másfelől lehetséges, hogy a közvélemény formálása 1 1 Állami Bizottság az 1944. szeptember 12-e után kivégzettek tömegsírjainak feltárására és megjelölésére. 163
