Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
1. A reformáció születése, kibontakozása
[...] 7. rostából mondanak jövendőt, 8. mikor valakinek mákolajjal megkenik a% körmét és abból jövendőinek, hol találhatnának eltött kénesőt. ’Í1 A prédikátor előszeretettel elmélkedett mágiáról és mágusokról, álmokról és azok megfejtéséről, továbbá a varázslatok sokféle módjairól. A mágia és a mágusok fogalmának történeti áttekintése során jut el saját korának értelmezéséig. Elfogadja a mágia létjogosultságát, az „igaz határában maradva”, de elveti, ha az az ördöggel kötött szövetséggé válik. A csalárd varázslókat, bűvös-bájosokat, akik az ördög segítségével akarnak emberek életéről, szerencséjéről jövendölni azt vallja, hogy méltók mind az evilági tűzre, mind a pokolbéli gyehennának tüzére. Az „idegen tudományú” varázslók praktikáit elutasítja, óvja, inti tőlük hallgatóit. Persze korántsem racionális alapon utasítja el a varázslás hamis tudományát, hanem azért, mert mögöttük az ördög munkálkodását látja. Mivel hiszi az ördög létezését, így az is meggyőződése, hogy a varázslókat az ördög segíti; a varázslást mintegy az ördög munkájának tekinti. Az asztrológia fogalmának értelmezését kettősség jellemzi Kecskeméti munkájában. Annak ellenére, hogy a csillagjóslást megbízhatadannak tartotta, az üstökös csillagok, a földrengések jósló, bajt jelző szerepében feltétel nélkül hinni tudott. A boszorkányhit ellen küzdő prédikátorok érvei nem győzték meg a hallgatókat, inkább terjesztették a boszorkányokról való fantáziálásokat. Sok esetben előfordult, hogy a prédikációk során adtak át történeteket a híveknek, mint azt például Kecskeméti Alexis János esetében is találjuk: „ama^vará^sló bábáknak oldások, kötések, mérésök, olvasások, cédulaírások, melyekkel magokat orvosdoktorokká akarják szentelni, az mely fölötte nagy bűn Isten ellen”.52 Kecskeméti értekezésében kifejti, hogy vétkezik, akia „Miatyánkkal” szed füvet, hogy azzal gyógyítson, bűn, hogy a Credót azért mondjuk, hogy abból valakinek flastromot51 52 53 csináljunk, s azzal cholikát, köszvényt, hagymázt54 kössünk. Élénken ecseteli, hogy a boszorkány macskává, farkassá változik, majd elmondja, ez csak hiedelem. Elbeszéli, „hogy a boszorkányok Pünkösd havának első napján valami magas hegyre seprűn repülve tartják gyűlésüket, de ne higgyék, hogy más ez mint álom, az ördög játéka. Valójában nem történhetett meg.”55 56 Méliusz és követői nem érték el a boszorkányperek mérséklését, azonban a természet erejével való gyógyítás fogalmát kiemelték a babona fogalma alól, ezzel bátorítva a laikus gyógyítókat. A 17. század feladata, a tudomány és a mágia szétválasztása nem volt hatékony. „Különösen nem, ha a laikus gyógyítás rituális, mágikus elemeit a spós^ék tekintélyének magasából ítélik „boszorkányságnak”, az ördög művének. Ap elrettentőpéldák ily módon „népszerűsítve”, visszakapcsolódnak a közjudatba. A laikus gyógyító új eszköztárat kap vagy a kárvallott beteggel, elkeseredett hozpgátartozóval, ádáz riválisával együtt fegyverként használhatja a maga céljaira.>66 51 KECSKEMÉTI 1974. 137, 155. 52 KECSKEMÉTI 1974. 148. 53flastrom: tapasz 54hagymáz: lázas önkívületi állapot 55 R. VÁRKONYI 1990. 409. 56R. VÁRKONYI 1990. 409-410. 88
