Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
1. A reformáció születése, kibontakozása
nem Nádasdyék voltak a legnagyobb birtokosok, hanem a Thurzók és a környék lutheránus lelkészei feltehetőleg az ő holdudvarukba tartoztak. Tehát bármennyire is támogathatta a református Báthory Erzsébet az evangélikus egyházat, ez Ponikénusz számára nem volt releváns. A református Báthory Erzsébet egy jezsuita szerzetes, Thuróczi László tolla nyomán vált az ördöggel cimboráló, kegyeden vérszomjas úrnővé, aki 1729-ben Magyarországot bemutató könyvében kitért a Csejtén kegyedenkedő vérgrófnő történetére. A szűz lányok vérében furdőző özvegy motívuma ekkor jelenik meg először, mégpedig olyan összefüggésben, hogy a kálvinista eretnekek még arra is hajlamosak, hogy az ördöggel cimboráljanak. Thuróczi müvét valószínűleg ellenreformációs tanmesének szánta, utalva arra, hogy a vallásos, istenfélő katolikus nő idegen felekezetbe kerülve boszorkánnyá lesz. Báthory Erzsébet ettől az időszaktól kezdődően vált legendás alakká, és ahogy az már lenni szokott, az ő esetében is összekeveredtek a valós és igazolt tények a szóbeszédekkel és a pletykákkal, a jó szándékú tévedések a gonosz rágalmazásokkal, aminek eredményeképpen megszülethetett az ő legendája. A legújabb kutatások alapján egyre inkább valószínűsíthető, hogy Nádasdyné és társai valamiféle orvosi tevékenységet láttak el, és ispotályt működtettek a csejtei várban. A meghalt lányok többsége valamilyen betegségben szenvedhetett, amelyeket ma talán különleges, de akkoriban teljesen elfogadott módszerekkel igyekeztek gyógyítani. Bár adataink nincsenek arra vonatkozóan, hogy Báthory Erzsébet udvarában effajta orvoslás működött volna, valószínűleg ilyen tevékenységet folytattak a vár falai között, ahol hozzáértő asszonyi kezek gondoskodtak a sebesültekről és a betegekről. Ezen tevékenység falakon kívüli megítélése azonban más képet mutathatott, hiszen a gyógyfüveket ismerő asszonyokat gyakran illették a boszorkányság vádjával. „Köztudott, hogy a boszorkányperek vádlottjai leggyakrabban a gyengébbik nem köréből kerültek ki. Emellettfeltűnő, hogy a rágalmak tipikus céltáblái sok esetben özyegyasszpnyok voltak. Egy özvegy több szempontból is alkalmas vádlott lehetett. Egyrészt a közösség oldaláról, ha megmagyarázhatatlan ügyben kellett bűnbakot keresni, azözyegy, mint magányos, idősebb asszony eleve gyanúsabbnak tűnhetett, másrészt a hivatalos eljárás szemszögéből egy társadalmi helyzetében megrendült, egyedülálló nő az őt ért vádakkal szemben többszörösen kiszolgáltatott. A boszorkányperek, noha kiugróan magas számokról nem beszélhetünk, a nemes asszonyokat sem kímélték.,es Báthory Erzsébet bírósági perében a valódi indítékként a vagyonszerzés, politikai cselszövés éppúgy felmerül, mint a viszonzatlan szerelem Thurzó nádor iránt. Ha figyelembe vesszük ezeket a körülményeket, láthatjuk, hogy a korban nem lehetett túl biztonságos a helyzete egy özvegyasszonynak, még akkor sem, ha történetesen egy olyan tekintélyes család sarja volt, mint a Báthory família. 85 85Szabó Klára: Mítosz kontra valóság, avagy igazságot Báthory Erzsébetnek? http://www.rubicon.hu/ magyar/oldalak/mitosz_koritta_valosag_avagy_igazsagot_bathory_erzsebetnek/ [2017.10.03.] 96
