Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
1. A reformáció születése, kibontakozása
tották. Enélfogva közegyetértéssel elhatároltuk, hogy minden egyházban legyenek bűnbánati sikkek és gyász vagy fekete ruhák, résout a mások intéséül, hogy a hason megeséseket kerüljék el, részint hogy legyen az némi vizsgálatul, hogy vájjon a bűnbánók igazán kívánnak-e visszavétetni. >M Kecskemétről is van adatunk a 18. század elejéről az eklézsiakövetés során használt fekete ruházat beszerzésére. Az egyházfegyelmezési rendtartás szerint: „A%j eccla becs. gondviselője fekete vászonból poenitentia tartáshoz illendő gyászruhát — palástot vagy köpönyeget csináltasson, és a poenitentia tartó bűnös abban álljon a szégyen kövön fen, mind egészpoenitentiájára rendeltetett idejének végéig. A gyászruhában lévőnek szólt a prédikáció, hozzá intézték az intelmeket. Az egyházi beszéd után, a tulajdonképpeni isteni tisztelet záróhangjaként zendült fel az ének, és a pap a vezeklő felé fordulva felsorolta vétkeit, fejére olvasta bűneit és kiközösítette a gyülekezetből. A bűnös némán, a szégyen és bűnbánat érzésével hallgatta a lesújtó ítéletet. Meliusz prédikációi szerint a kiközösítő lelkipásztor az alábbi szavakkal szólhatott a gyülekezethez:, Atyámfiái! ennek a személynek ilyen vétkei vannak: részeges, hamishitű, parázna, gyilkos, istenkáromló, megtagadta Istenét. Azért mint a törvényben Isten a papokkal kirekesztette a francos városokat, koszosokat: most is parancsolja Krisztus, hogy megkössük, azpz a keresztyének közül Krisztus Jézus nevébe és hatalmába kivessük... akik keresztyéni szjn alatt cégéres bűnben élnek.>m A kiszabott vezeklés a régi ágendák szerint az volt, hogy a bűnöst eltiltották az ige hallgatásától, a szakramentumokkal éléstől. Nem volt szabad érintkezni vele a gyülekezet tagjainak, sem vele egy házban lakni, együtt enni és inni. A kiszabott idő alatt a vezeklőnek böjtölni kellett, imádkozni reggel és este, bűnei bocsánatáért kellett könyörögnie és alamizsnálkodnia kellett. A vezeklés, a kiállott büntetés után következett a feloldozás, az eklézsiába való ünnepélyes bevétel, amit szintén a gyülekezet nyilvánossága előtt hajtottak végre. A vezeklő fekete gyászruhában jelent meg a gyülekezet tagjai előtt, ahol a vezeklés kiszabása is történt. Önmaga jelentette, hogy büntetését híven kiállotta és térdre esve követte meg az eklézsiát. Kérte bűnei bocsánatát, a fel- oldozást, alázatos imádságban könyörgött érte Istenhez. A gyülekezet a lelkész imádságának szavaival Istenhez esedezett. A bűnbánat és töredelem nyilvánvaló tapasztalása arra indította a gyülekezetét, ennek képviseletében a lelkipásztort, hogy a vezeklő fejére tévén kezét, s elmondván „az egyház} hatalomról való igékéi’34 35 36 37 Istennek irgalmasságára utalva, a bűnbocsánat reményét nyújtsa a vezeklőnek. Beiktatta nyilvánosan a gyülekezetbe. Ismét a hívek között hallgathatta az igét és részesülhetett a szakramen- tumokban.38 Mélius János 1563-ban így írja le a kiátkozás liturgiáját: Az ^Iki ostor, az kivel a keresztyének büntetnek, három: Első depositio: Mikor valami vétkeiért— az kisebb vétek s nem igen 34 „Borsod-Gömör-Kishonti Czikkek“ In: KISS 1882. 729. 35KREL. 1/1. sz. Anyakönyve 68. - Idézi: RUZSA-NAGY 2017. 37. 36Méliusz János Válogatott prédikációk. Debrecen, 1563. In: SAMORJAI 1686. 37 Mt 18,19 38 SAMORJAI 1686. 70
