Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
1. A reformáció születése, kibontakozása
szarvas — ag tanétót, avagy egyéb személyt egy ideig tisztről levons^ák vagy fejedelemségéről, bíróságáról, hogy pironkodjék. Másik a% excommunicatio: Mikor a tanétót vagy az hallgatók közül valakit a% egész keresztyéni gyűlés egy akarattal egy lélekkel nagy szarvas bűnökért: mint gyilkosság parázpaság, részegség, atyja-anyja j fejedelme nem tisztelésért, (1 Kor 5, 2Thess 3, Mt 13.) (kiközösített). Harmadik: Mikor az harag edényit, az kiket Isten veszedelemre proskribált és formált meg régen, azfiik disznók, ebek, mi is Istennelpronuntiáljuk azokat kárhozatfiainak, az kiket soha be nem vésznek, mint Anathémákat, mint Istentől örökké elszpkadtakat, mert soha meg nem térnek. Mint Hymaeneus, Alexander, az kiket örökké megátkozott (1Tim 1,2; 2Tim 2,1)A így excommunicálj! Has árnap mikor mind az egészgyülekezet együtt vagyon, mondjad: Atyámfiái! ennek a személynek ilyen vétkei vannak: részeges, hamishitű, parázna, gyilkos, istenkáromló, megtagadta Istenét. Azért mint a törvényben Isten a papokkal kirekesztette azjrancos (testileg-lel- kileg tisztátalan) városokat, most is parancsolja Krisztus, hogy megkössük, azpz a keresztyének közül Krisztus jézus nevébe és hatalmába kivessük az engedetleneket, haragosokat, az kik a keresztyén szín alatt cégéres bűnben élnek. Azért ez Gált, Katit az szent háromság nevében Krisztus hatalmával vessük ki és űzzük ki, mint rihes juhot az Űr országából; az O lelki kenyerétől, az Isten igéje hallgatásiul (tiltsuk el), mint a törvényben (vagyon), hogy ugyan nem bocsátják a gyűlésbe, az áldozatra azokat, akiket kirekesztettek. Azért űzgük a sátán országába, adjnk a sátánnak, legyen kötve az ő bűne, ha Isten országából kiment és az ördöghöz a^a magát, mint Adám. Lássa már mi izfi a bűn, az ördög országa és birodalma, a törvény átka alatt lenni (1 Kor 5). Azért mindaddig, míg meg nem tér, az Urat és az Ő anyaszentegyházpt meg nem engeszteli, meg nem gyógyul az ő francus vétkéből: átkozott legyen, bírja és gyötörje ötét a sátán. Az Isten igéjét ne hallhassa, a gyülekezet helyére ne üljön. Véle se egyetek, se igyatok, nyájasságtok véle nelégyen, — Szent Pál mondja, Szent János is. Neki ne köszönj; mert azpk is olyan bűnösök, kivetettek, átkozottak legyenek, az kik pártját tartják. Ha penig látjátok megtérését, siralmát, jámbor elestit, könyörgését, az ő vétke megutálását és hogy kévánja a mennyei kényért, az Isten kegyelmét: egy vagy két hét után nekem megmondjátok, én is meglátom — ezután megoldjuk, kivesszük a sátán kezéből. Ezt ne hagyjátok, ételt adjatok neki, italt is, de véle ne egyetek. Ha poenitentiáját látjátok, vigasztaljátok életi jobbítása után, mint Szent Pál cselekedék a paráznával (2Kor 1,2); sőt parancsolja is, hogy aki megtér, nem vakmerő, nem marad meg a bűnben, mint atyánkfiát úgy tartsuk (2Thess 3). Pápai mód az hogy távol úgy üljön a prédikáción mosdatlan mezétlábságban borzas fővel. Ugyan se távol, se közel ne hallja. Hiszen az ki vétkes, mikor a testi kenyértől elfogod, ördögnek adod — szent Pál mondja (1 Kor 5,6). Akit ördögnek adnak, nem hallja az Isten beszjdit. (Mt 16; Lk 17,18; Jn 20) Mikor bévé szed, így tégy: Ez mi atyánkfia vétett vala, de Isten megkegyelmezett neki, mint a tékozlófiúnak az atyafia. [!] Az Atya szerelméből fiáért szentleikével az elveszett tékozló fiát megtérítette, hazajött: az akolba behozta az elveszett juhot. Az ő rihes, sánta, vak bűneiből meggyógyította, az kinek jegyeit: az ő böjtit és alázatosságát, azazjámbor életét, hititjól látjuk. Vegyük be azért, mint atyánkfiát! Adjunk hálát ezért, hogy Isten megtérítette, és mint az angyalok örülnek a bűnös ember megtérésén, mint Szent Pál bevétette a paráznát, mi is oldjuk meg bűneit, 39 39Mélius János Debrecen, 1563. 415-419. In: SAMORJAI 1686. 71
