Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
5. A reformáció öröksége
egy-egy kötettel Martin Agner, Paulus Arminius, Georgius Astronomus Altomiltenus, Bothmer, J. G. B. de, Andreas Charitius98 (Wittenberg 1731), Georgius Helm, Joannes Kapilius, Johannes Abraham Luzky (1659), Christ Markovicz (1627), Georgius Paricis (Zólyom, 1636), Casparus Polián, Leonhardt Raum (1728), Georgius Rhau (1557), Georgius Scholtetus (Szilézia 1660), Georgius Schregsimilus (Wien), Andrea L. Stephanus, Johannes Taboritus (1655), valamint azonosítadan, vezeték- vagy keresztnévvel, vagy csak monogrammal rendelkező tulajdonosok, így Nazarics, Balthasar P, C.E.T.D.A. 1616., C. M. C. (1583), S.B.C. (1603). Mint tudjuk, ezen munkák jó része könyvkereskedői közvetítéssel került Domsics Mátyáshoz, és ekképpen Pécsre is, nem pedig közveden tulajdonostól való cserével, ajándékozással vagy megvásárlással. A Domsics-könyvtár használata a Klimo Könyvtárban Az eretneknek minősített művek használata a korszakban nem volt egyszerű. A római katolikus egyház (a Szentszék) az igaz hit és az erkölcs szempontjából veszélyesnek ítélt tanok terjedését meggátolandó összeállította a tiltott könyvek listáját. A könyvtilalom joga a mindenkori pápát illette meg. A benne szereplő művek olvasásához nem adtak hozzájárulást a hívek számára, voltak egyesek, amelyeket kifejezetten tiltott. Ez volt az „Index librorum prohibitorum”, azaz a „Tiltott könyvek jegyzéke”. A könyvtilalom a reformáció terjedésével egyre nagyobb méreteket öltött. A tiltott könyvek első formális indexét IV. Pál pápa (1555—1559) idején adták ki (1559). Ebben szerepeltek az egész munkásságukkal letiltott szerzők, az egyes részleteiben tiltó listára került munkák szerzői, valamint a névtelen szerzők írásai. A jegyzék a tilos bibliakiadásokat és az eretnek könyvkiadók listáját is magába foglalta. Ezt a jegyzéket dolgozta át a Tridenti Zsinat (1564). 1571-ben V. Pius pápa (1566—1572) egy Index Kongregációt állított fel, amely hivatal feladata a tiltott könyvek listájának, továbbá azok olvasására való egyedi engedélyek kiadása volt. 1596-ban jelent meg VIII. Kelemen pápa (1592—1605) által az utolsó, teljes életműveket letiltó index. (Erasmus, Bibliák (főként a református). Nagy jelentőséggel bírtak XIV. Benedek pápa Index-magyarázatai, valamint az 1758-ban kiadott, javított Index-átdolgozása, amely már egységesítettebb bibliográfiai leírásokat foglalt magába.99 A Domsics Mátyástól való átvétellel a kötetek használatának biztosítója az egyházmegye lett: erről árulkodnak a Klimo Könyvtár 1779-es, Koller-féle katalógusának100 101 bejegyzései. Ez alapján tudomásunk van az egyes kötetek használatának korlátozásáról. Innen tudjuk, hogy a 18. század fordulóján csillagokkal megjelölték a használat tiltá98J. G. B. Andreas de Charitius (1690—1741) német evangélikus teológus. 99 Ld. a Katolikus Lexikon vonatkozó szócikkeit: a/ Index librorum prohibitorum, Index Kongregáció. SIMON 1898.40-41. 100PÉK TGYO It. QQ.I.14 = Ms 56. 101 FÉNYES 1974. 72. Móró 2001. 103. Ilyen megjelölések találhatók az 1779 és 1832 között, folyamatosan vezetett Koller-féle nagy katalógusban (PÉK TGYO It. QQ.I.14. = Ms 56), egy másik irattári kéziratjegyzéken (PÉK TGYO It. Ms 1086) is. 436
