Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
5. A reformáció öröksége
sának fokozatait, így emelve ki a katalógusból azokat a műveket, amelyek olvasása index alatt volt. Három csillag jelölte a Tridenti Zsinat („Concilium Tridentinum”), kettő a Szent Kongregáció {„Sacra Congregatio Romanae et Universalis Inquisitionis”) által tiltó listára tett, egy pedig a szabályszerű általános indexen levő köteteket.101 Nem tudjuk azonban, hogy a tiltás mértéke szerint a köteteket a bibliotékában egyáltalán nem lehetett használni, vagy csak különleges engedélyre volt szükség az olvasásukhoz, de az állományban való mai fellelhetőségük alapján csak időszakos letiltásukat vagy korlátozott használatukat feltételezzük. Ezen katalógusban azonosított Domsics-féle könyvgyűjteményből származó munkák között szép számmal szerepeltek mindhárom tiltási fokozatba tartozó művek. Martin Luther összes munkája három, Joachim Lange evangélikus teológus összes műve, Nádudvari Péter „Njolt^van-négypredikátum” (Kolozsvár, 1741.) pedig egy csillagos tiltás alá esett. A Szent Kongregáció tiltólistáján (két csillagos jelzés) szerepelt Johann Heinrich Alting német református lelkész102 Ágostai-hitvallásról írott munkája (Amsterdam, 1647). Domsics Mátyás magánkönyvtára A Domsics Mátyástól elkobzott könyveken kívül a Klimo Könyvtár mai katalógusában szerepel 20 mű, 20 kötetben (benne egy kétkötetes, továbbá egy két művet tartalmazó kolligátum), amelyek az évszámmal kiegészített, kéziratos bejegyzések alapján egyértelműen Domsics 1717 és 1733 között összegyűjtött magánkönyvtárának részét képezték. A teológiai munkák, a liturgikus és prédikációs irodalom (latin, német) mellett helyet kaptak az egyháztörténeti könyvek, Magyarország története, az egyházjog és egyházigazgatás írásai, példázatok, egyházi személyek biográfiái, de volt közte egy-egy geográfiai (Kína Japán, Korea, Thaiföld, Kanada) és Róma városépítészetével kapcsolatos mű is. Ezek a kötetek egyértelműen Domsics saját érdeklődési körét tükrözik, továbbá az egyházi hivatalos munkájához szükséges könyvek meglétét támasztják alá. Érdekes, hogy Domsics figyelme a reformáció felekezetei felé nem az 1746-os felkéréssel fordult, hiszen bejegyzése alapján tudjuk, hogy 1718-ban már tulajdonában volt Francois Feuardent „Dialogi septem” című, 1594-es kölni kiadású munkája is, amely a helvét hitvallás és a katolikus hitvallás egyik jelentős vitairata volt. Még egy bizonyíték, hogy megbízása előtt is foglalkozott a protestáns vallási nézetek problematikájával, hiszen a Káptalani Magánlevéltár Indexéből tudjuk, hogy 1724. május 3-án volt egy levélváltása Motsai János dorogi kálvinista tanár vezetővel103 a kálvini tanokról és a más vallások felett álló, igaz Krisztus tanításairól.104 102Johann Heinrich Alting (1583-1644). 103 Motsai Jánosra vonatkozóan csak pár információval rendelkezünk: S^őnyi Benjámin önéletírásom, a 18. század első harmadából: nem túl kecsegtető jellemrajzot kapunk róla „Mint árvának, igen kegyetlen Praeceptoraim váltanak, főként a quarta Classisban, egy Motsai János nevű istentelen ember sokat vert és játékból korbácsolt, és elmémben a tőle való irtózást ember koromig meg hagyta. ’’ Imre Mihály: Szőnyi Benjámin 437
