Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
5. A reformáció öröksége
már a lefoglalási jegyzékben az alábbi megjegyzést tették: „Est Uber a Sua Excellentia Episcopalis ...” (6. tétel: Oklicsányi Pál: Historia diplomatica...Frankfurt, 1710.; 26. tétel: Sleidanus, Johannes92: De statu religionis... Strassburg, 1559.; 202. tétel: Weismann, Christian Eberhard. Introductio in memorabilia ecclesiastica historiae sacrae Novi Testamenti... Magdebburg, 1745.) Olybá tűnik, hogy a püspök saját, kialakítás alatt lévő püspöki könyvgyűjteményében fellelhető egyháztörténeti könyveket is kölcsön adott Domsicsnak munkája elkészítéséhez. Ezekben már valószínű ekkor benne volt a Klimo ex libris, onnan tudták a jegyzék készítésekor azonosítani. Az 1767-ben átvett kötetek szúrópróbaszerű vizsgálata alapján szerepeltek a Klimo György halálakor felvett hagyatéki leltárában.93 A kötetekben található korábbi tulajdonosi bejegyzések a könyvek korábbi sorsáról árulnak el sokatmondó információkat: a legnagyobb csoportot Hétzei Sámuel református lelkész94 1712 és 1720 között beszerzett 11 kötete teszik ki. A második (Lo- sonczi) Mányoki István debreceni református rektor-tanár (17. század)95 7 és Szentmiklósi János kajárpéci evangélikus prédikátor, esperes (17. század) 4 kötettel, majd ezt követi a mindszentfalvai Petrovszky család (Tolna megyei birtokosok), valamint Kőrősy Mihály Aur. 2—2 kötete. Egy-egy kötete került a Domsics-gyűjteménybe Bohuss Imre pécsi székesegyházi kanonok96, valamint kevésbé ismert magyar személyek korábbi tulajdonából: ekképpen Balla Gergelytől, Cziráktól (1700), K. Debreczeni Jánostól, Erdélyi Jánostól (1688), Christophorus Farshangtól (1697), Horvát Györgytől (Németújvár), Horváth Mátyástól, Jónás Sámueltől, Kecskeméthi Mátétól, N. Kisfalvi Tamástól, Kotsi Jánostól, Körösitől, Körösi Jánostól, Lepenyei Jánostól (1757), Liszkai Istvántól (Diószeg, 1686), Minay Bornemissza Annától (1766), Marczek Andrástól (1721), Nagy Váttyi Mihálytól (1720), Nagyné Debreczeni Erzsébettől, Paar Györgytől, Pathai Andrástól (Debrecen 1685), Poroszlai Miklóstól, Simontornyai Györgytől (1717), Szabó Jánostól (1776), Szathmári Jánostól (1737), Szepsy Mátyástól (1700), Szepsi P. Gáspártól (1642), Szepsi Mátyástól (1696), Szili Sámueltől, Vécsei Istvántól, Zember Györgytől, végül Zombory Mihálytól. Szerzetesrendházakból és egyéb intézmények tulajdonából is kerültek át kötetek: ekképpen a Pécsi Pálos Rendházból (1730) (1 kötet), a Pécsi Ferences Rendházból (2 kötet), a Debreceni Református Kollégiumból (2 kötet), a Pozsonyi Jezsuita Kollégiumból (1700) (1 kötet), a Wittenbergi Akadémiáról (1 kötet). Az egyes kötetek korábbi külföldi tulajdonosai közt találjuk az alábbi személyeket: Johann Anton Brösamer97 két kötettel, valamint "Johannes Sleidanus (1506—1556) luxemburgi történész, diplomata, a reformáció krónikása. "PEKTGYO It. Ms 1489. 94Hétzei Sámuel református lelkész. Sárospatak (1712—1720), Tök, Madocsa, Pata (1726-ig), Gige (1726- 1731). BECK 1935. 95 SZŰCS 1871. 592, 614. 96 Bohuss Imre (1689 k. — 1739) mesterkanonok (1719—1721), őrkanonok (1724), éneklőkanonok (1730- 1739). "Johann Anton Brösamer császári tanácsadó és főtitkár (17—18. század fordulója). 435
