Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)

4. Protestánsok a 20. század második felében

egyház ne politizáljon. Szamosközi szerint „a magyar református egyházmegújulásának fel- szabadulásunk után kezdődő korszaka abból a felismerésből táplálkozott, hogy az egyház Istennek olyan kegyelmes ítélete alatt áll, melyben ő lebontatja velünk a megítélt múltat, de kegyelmesen részt ad az új építésében”. De ez az egyház engedelmességétől függ, el kell fogadnia ezt a meg­bízatást. Az egyház tagjainak a különböző munkahelyeken szigorú fegyelem alatt kell dolgozniuk, miközben „a szpnalizmus építői is egyben”. Az egyház „ennek a békés jövendőjéért küzdő nemzedéknek” ne. legyen maga a „lázjtója, különböző hamisjelszavak hangozjatásával”- ez utalás volt az egyházon belüli reakciós elemekre -, s vegye ki a részét „a szpdalizmus építéséből”. Az új lelkész ismertette a Magyar Népköztársaság és a Református Egyház közötti Egyezményt, és az Állami Egyházügyi Hivatal felállításának okát. Szamosközi jelentette a presbitériumnak, hogy a kiküldött bizottság színe előtt folyó hó 26-án át­vette hivatalát. Majd kiderült az is, hogy Nyáry Pál volt lelkész lakásügye rövid úton elintéződött, ugyanis az új lelkész közölte, hogy a nyugalmazott lelkipásztor folyó hó 24-én Balatonboglárra költözködött. Ehhez a presbitereknek már nem is volt szavuk, mindkét bejelentést jóváhagyólag tudomásul vették. Szamosközi azzal enyhítette be­jelentéseit, hogy Nyáry Pálnak 5000 forint segélykölcsönt szavaztatott meg, de azt is december 23-i határidővel.47 Szamosközi tiszteletes kegyesen hozzájárult ahhoz, hogy elődje, Nyáry Pál nagytiszteletű lelkipásztor úr Balatonboglárra költözését, valamint részére szén és tüzelő szállítását az egyházközség pénztára fedezze. Nyáry Pál felesé­gével Balatonbogláron élt 1955. február 26-án bekövetkezett haláláig. Kaposvári es­peresként szolgált.48 Életének utolsó éveiben többször visszalátogatott Pécsre, hosszú egyházi pályafutásának színhelyére.49 A Nyáry Pál lelkipásztorral szemben folytatott püspöki, lelkészi hivatali eljárás méltadansága a pécsi gyülekezet tagjainak többségében visszatetszést szült. A leginkább elvhű és gerinces presbiterek nem is vállalták az együttműködést az új, a szocializmushoz hű lelkésszel, Szamosközi Istvánnal: Hegyi István főgondnok és Konkoly Thege Dezső presbiter lemondtak funkciójukról.50 A többiek maradtak a presbitériumban. Szamosközi István lelkészcseréje, Szabó László meghívása a pécsi lelkészi székbe A presbitérium lelkészválasztási jogának csorbítása az 1952. évihez hasonló módon megismédődött négy évvel később. Ekkor a református egyházi vezetés nem a kény­szernyugdíjaztatás, hanem a kényszer-lelkészcsere módszerével élt az egyházpolitikai, illetve közvetve a politikai akarat átvitelének végrehajtása során. Szamosközi István lelkész-elnök az 1956. május 27-i presbitériumi ülésen jelentette a presbitériumnak, hogy „a Református Egyetemes Konvent Elnöksége, egyetértésben a Dunamelléki 47BREL Pécsi presb. jkv. b. 1952. szeptember 28-i ülés. 48NAGYRÉTI ms. 18. 49 Szamosközi István visszaemlékezését Nyáry Pálra lásd ANDRÁSI 2015. 94-95. 50BREL Pécsi presb. jkv. b. 1952. szeptember 28-i ülés. 379

Next

/
Oldalképek
Tartalom