Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
1. A reformáció születése, kibontakozása
Őze Sándor A reformáció elterjedése a Dél-Dunántúlon Szegedi Kis István tevékenysége tükrében Tanulmányomban arra keresem a választ, hogy az etnikailag magyar népesség között Dél-Dunántúl területeken miért terjedt aló. század közepére és utolsó harmadára a svájci típusú reformáció1? A terület, amelyről szólok, valamivel átlépi a mai Magyarország határait. Etnikai keveredés itt is történt, a 15-16. században, de viszonylag kis katolikus bevándorló rétegről beszélhetünk, a többségük, akik ortodox keresztények vagy mohamedánok voltak, vizsgálatunk szempontjából indifferensek. Vizsgálódásom időhatárai az 1541. és 1570. Buda eleste elindítója egy szisztematikus védelmi hálózat kialakításának mindkét nagyhatalom részéről a hajdani ország közepén. 1566-ban következik be Szulejmán halála Szigetvár ostroma közben. Ez az időszak, amikor Magyarország széttagolódása megszilárdul, kialakul az önálló határokkal bíró Erdélyi Fejedelemség. A drinápolyi béke után (1568) létrejön a határ a két nagyhatalom között. Befejeződik a nagy török hódítások kora. Minden közigazgatási szervezetnek ellenőrizhető, hitvallásokkal bíró egyházszervezetekre van szüksége. Kialakul 1567-től a református egyház, sok szempontból éppen a hódoltságra támaszkodva, és területünkön részben eltűnik benne az evangélikus felekezet, illetve visszaszorul Magyarország északabbi és nyugatabbi részeire. A felekezeti történetírás a 18. századtól kijelölte azokat a toposzokat, amelyek okkal, ok nélkül máig megszabják a magyarországi reformációs elméleteket. Sajnos már Zoványi Jenő — a 20. század első felének legjelentősebb protestáns történetírója — megjegyzi, hogy a krónikus adathiány éppen a „legmagyarabb vidékekre és reformátoraikra” vonatkozik.2 1. Ilyen a szekularizációs elmélet, miszerint a király, II. Lajos halálát okozó mohácsi csatát követően a Habsburg—Szapolyai-párharc idején az ország főurai egyéni birtokvágyból, a zavarosban halászva kifosztották a kolostorokat, lefoglalták azok birtokait, erőszakkal legyilkolták, elüldözték papjait, híveit áttérítették. Mindennek ellentéteként emlegették a protestáns történetírók a 17. századot, mikor a katolikusok csinálták ugyanezt a protestáns birtokokkal. Az elmélet nehézsége, hogy nem volt magyar Szent 1 Ennek a tanulmánynak az első ötletadó próbálkozása a „Szegedi Kis István és a medve. Két végvár és környezetének viszonya egymáshoz a reformáció elterjedése idején” című tanulmányom. ÖZE 1992. Az idők folyamán több e tárgykörben megjelent tanulmányom szövegét dolgoztam be „A határ és a határtalan. Identitáselemek vizsgálata a 16. századi magyar ütközőzóna népességénél” című könyvem fejezeteibe ÖZE 2006. A tanulmány rövid összefoglalása és kivonatolása könyvemnek az előforduló szövegszerű megegyezései ennek tudhatok be. 2 ZOVÁNYI 1986. 111. 33
