Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
4. Protestánsok a 20. század második felében
tartott együttes ülést, melyen azt a kívánságukat fejezték ki, hogy,,minden községi és egyházi iskola minél hamarabb államosíttassék. [...] hogy a nép gyermekeiből a demokrááa szilemében és nem a régi iskolák grófi, úri szilemében orszgvezlők nevelődjenek.,m Az egyes községek pedagógusai, az összehívott szülői értekezletek, valamint a gyári munkások is az államosításra szavaztak.82 A főispán 1948. június 15-i szóbeli utasítására a siklósi járás főjegyzője jelentést tett az illetékességi körébe tartozó községekben az iskolák államosítása érdekében kifejtett tevékenységekről. A beszámoló szerint a hivatali alkalmazottak, a nemzeti bizottságok, a tanítói testületek az államosítás mellett foglaltak állást. Ami a lelkészeket illeti, a református lelkészek az egyházuk álláspontjának megfelelően általában támogatták az államosítást. így tettRuzsás Lajos református lelkész és Balog Pál evangélikus lelkész Siklóson. A jelentésben kakukktojásként szerepel Baranyahídvég és Besence, ahol feltehetően a református lelkészek tevékenységének köszönhetően semleges álláspont alakult ki, Ózdfalu (mind a Nemzeti Bizottság, mind pedig a községi képviselőtestület az államosítás ellen volt) és Kásád (itt túlnyomó részben sokácok voltak, sem mellette, sem ellene nem szavaztak az államosításnak).83 Az államosítást kérő, követelő határozatok, jegyzőkönyvek egy kaptafára készültek, egyes esetekben csak a község nevét kellett beírni a kész szövegbe. Az állam elvárásainak megfelelően megadott irányelvek és teendők szerint a jegyzőknek is ki kellett venni a részüket a kampányból, ráadásul felelősek voltak a beosztottjaik magatartásáért is, és amennyiben reakciós magatartást észleltek, haladéktalanul jelenteniük kellett. Többek között az államosítás melletti állásfoglalásra kellett buzdítaniuk a tanítókat, és „barátságosan” tájékoztatni kellett őket, valamint a papokat is az államosítás elleni támadás helytelenségéről. Ugyancsak „oda kellett hatni”, hogy az iskolaszékekben és a falusi értelmiség körében is az államosítás melletti álláspont alakuljon ki.84 A törvény 1948. június 11-én, az államosítási törvény megszületése előtt (!) kormányrendelet született a nem állami kézben lévő óvodák, iskolák és velük összefüggésben lévő tanulóotthonok épületeinek, berendezéseinek, felszerelésének, és az intézmények fenntartását szolgáló egyéb vagyonok záralávétele tárgyában. Az intézkedés az 1948. január 1-i leltár szerinti állapot fenntartását mondta ki. A feltüntetett vagyontárgyakat ezt követően elidegeníteni nem lehetett. A rendelet megszegése egy évig terjedő fogház-, vagy öt évig terjedő börtönbüntetést vonhatott maga után. Amennyiben az intézetek 1948. január 1-i leltárral nem rendelkeztek úgy azt sürgősen el kellett 8'MNL BaML IV. 401. b. Baranya vármegye főispánjának általános iratai. Iskolák államosításának követelése. 1948. “MNL BaML XXXV. 36. 2. 60. 83MNL BaML XXXV. 36. 2. 60. Az iskolák államosításának követelése a siklósi járásban. 1948. 84MNL BaML XXXV. 36. 2. 60. Az iskolák államosításával kapcsolatos iratok. 331
