Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
1. A reformáció születése, kibontakozása
Ócsai Zoltán A korái, mint az evangélium hirdetésének eszköze Luther kezében Baumgarten így határozza meg az esztétika tudományát: „A^ esztétika a szabad művészetek elmélete, az alsóbb megismerés elmélete, a szépen gondolkodás művészete, az ésszel analóg gondolkodás művészete, az érzéki megismerés tudománya.M Ezek szerint a művészet szintén gondolkodás, nem csupán érzés és érzék kérdése. Tehát ezen keresztül lehetősége van az embernek bonyolultabb gondolatokat is kifejezni. Egy jó kifejezést olvastam Lutherral kapcsolatban: felépítette magát. Ezt lehetne nagyon rosszul is érteni, de arra kell gondolni, hogy a lutheri reformációban mindig nagyon hangsúlyos volt Luther személye. Személyes vívódásai, kétségbeesése, vezeklései, ezen keresztül a bűnbánat kérdése. Bár professzorként, egyetemi tanárként működött, mégsem elméleti teológus volt. Minden kérdése egyben belső nyugtalansága is volt, küzdelmei a rajongókkal, a társadalmi rétegek meghatározásai, a személyes hit határai, az egyház küldetése, a hatalom kérdése, a felsőbbséghez való viszony, mind - mind megharcolt kérdései voltak. De középpontba került a családja is, rajta keresztül a papi nőtlenség kérdése. Szinte minden fontos teológiai kérdés személyes kérdése is volt egyben. Úgy is lehet ezt mondani, hogy nem volt rendszeres teológus. Egy karizmatikus egyén volt, aki zseniális érzékkel akart használni mindent, ami az evangélium hirdetését előremozdítja. Nem lehet vele számolni, mint filozófussal, ellentétben Kálvinnal, akinek a személyéről, személyes hitéről, küzdelmeiről viszont annál kevesebbet tudunk. Luther igyekezett mindent használni. Már-már közhelyszámba megy a megállapítás, hogy nem csak használta a könyvnyomtatás lehetőségeit, hanem gyorsan használta, gyorsabban ismerte fel a jelentőségét, mint mások. Sőt, akkor, mikor az olvasás nem volt általános, még a papok között sem. (Egy évszázaddal később is még protestáns gyülekezetekben is rendeletben kellett megfogalmazni, hogy el kell küldeni a papot, ha nincs Bibliája!) Szerette a művészetet, első személyes harca épp Karlstadttal, a wittenbergi egyetem másik tanárával volt, aki el akarta pusztítani a templomok oltárait és festett ablakait. Elsősorban a szó erejében hitt, de pontosan tudta, hogy a képzőművészet olyan embereket, olyan rétegeket szólít meg, akikhez a szó nem ér el. Cranach híres oltárképén ő maga is megjelenik. A Weimari Péter és Pál templomban - amit Herder Kirche-nek is neveznek - áll az a Cranach oltár (1553—1555), amely a lutheri tanítás lényegét foglalja össze. Egy hagyományos, három részes szárnyas oltárról van szó, középpontjában a keresztre feszítés megjelenítésével. Maga Luther is a kereszt alatt álló férfiak egyike, Keresztelő János és id. Lucas Cranach társaságában. A festményt ifj. Lucas Cranach Alexander Gottlieb Baumgarten: Esztétika Budapest, 1999. 27
