Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
1. A reformáció születése, kibontakozása
fejezte be apja halála után. Feltételezem, hogy a Krisztus oldalából, ívben kiszökő vér azért éppen id. Lucas Cranach fejére hull, mert fia apját halála után annak festette meg, akit Jézus vére minden bűntől megtisztít.2 3 Határozottan fellépett a képrombolók ellen. Ami nem pusztán a művészet iránti tiszteletét fejezi ki, hanem ennél sokkal többet, mindent meg akar tartani, ami megtartható. Nem tisztogatni szeretne, nem megszabadulni minden régi emléktől. Halála napjáig katolikusnak gondolta magát, a reverendáját használta. A mise rendjét megtartja, a legfontosabb művét a „De servo arbittno”-t latinul írja. A szemlélete a fontos: amit nem tilt a Biblia, azt meg lehet tartani. De nem csak az egyházi hagyományhoz ragaszkodik, hanem a népi hagyományokhoz is, a városokban kialakult rendhez, a világi rendhez. Elismeri, és nem támadja a világi hatalmat. A reformáció elején még a pápa hatalmát sem kérdőjelezi meg. Mindig csak a konkrét bűn ellen harcol. A művészet, az egyházi rend és az irodalom mellett természetesen a zene volt a legszeretettebb eszköze. Az éneklő egyház kifejezés is nyilván a lutheri hagyomány öröksége. O maga kiváló zenész is volt, jól játszott lanton, sok éneket írt, nem csak a szöveget, de a dallamot is. Legalább három forrásból táplálkozott. A gregoriánból, korának népszerű énekeiből és a mesterdalból. Honnan van Luthernak ez a nyitottsága? Gondolkodásában, teológiájában, hitében Pál volt számára a fordulópont. A Római levél volt a megvilágosodás. Pál mindent megtartott régi életéből, csak másképpen kezdte használni. „Minden szabad nekem, de nem minden hasinál. ’e Mi a zene előnye az egyéb művészeti ágakkal szemben, miért tartotta Luther a legszentebb dolognak, az imádsággal egyenértékűnek? — dallam, ritmus, szöveg együtt. A dallam segítségével a szöveg könnyebben memorizálható — közösségépítő, nem csak az alkotó és az előadó vesz benne részt, hanem a hallgató is zene részévé válik. Sőt, a közös éneklésben mindenki előadóvá válik. — a pillanat művészete. Abban a korban nem lehetett konzerválni a zenét, csak akkor volt, mikor éppen valaki játszotta, és úgy ahogy játszotta. Minden egyes alkalommal létre kell hozni, meg kell jeleníteni. — ismételhető, azaz nem kötődik egy helyhez, mint a kép vagy az építészet — ismételhető, azaz refrénszerűen énekelhető, egy szöveg többször előkerülhet, nem úgy, mint a prózában. Alkalmas egy szöveg elmélyítésére — a templomon kívül az iskolákban és máshol is énekeltek — az érzelmekre hat — imádságnak nevezte Mivel engedte a kíséretet, bonyolultabb dallamok is megjelenhettek. A lant akkordhangszer, azaz funkciókban gondolkodik az ember. Az a’capella éneklés a lépegetős dallamot tudja csak variálni. 2 Íján 1,7. 31 Kor 6,9-20 28
