Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
3. Evangélikusok a 18-20. században
Kaposi Zoltán Evangélikus földesurak gazdasági és társadalmi jelentősége Dél-Dunántúlon a 19. században Tanulmányunk a reformáció 500. évfordulójához kapcsolódik. Előzményéhez tartozik azonban az is, hogy uradalom- és családtörténeti kutatásaink során számos alkalommal láthattuk, hogy Dél-Dunántúlon a nagyszámú katolikus földesúr mellett jónéhány evangélikus és református nemesi vagy főrangú család is rendelkezett jelentősebb méretű birtokkal. Az evangélikusok ugyanakkor elég jellegzetes csoportot adtak, hiszen a helyi gazdaság fejlesztésében igencsak élen jártak. Érdemesnek tűnt tehát azt megvizsgálni, hogy a térség lutheránus földbirtokosai, bérlői milyen gazdasági és társadalmi funkciókat töltöttek be területükön; s mit is jelentett a falvaknak, hogy ágostai hitval- lásúak voltak uraságaik. írásunkkal kapcsolatban két fontos szempontot előre kell jeleznünk. Az egyik, hogy a vizsgált térségben az evangélikus vallású földesurak számban nem voltak sokan, hiszen a 18—19. században birtokadományokhoz, politikai vagy államigazgatási megbízatásokhoz elsődlegesen a római katolikus vallást követők juthattak. Aki nem tért át a katolikus vallásra, az mellőzöttséggel találkozhatott; az állami megbízások nem neki jutottak. A vallási és a hitéleti szokások megtartása azonban sokak számára még így is fontosabb lehetett a karriernél. A másik, hogy az egyes famíliákon belül utólag sokszor nehéz megmondani, hogy egyes családtagok éppen milyen vallással rendelkeztek. Egyrészt a famíliák tagjai vallást válthattak, de gyakran találkozhatunk azzal is, hogy családok egyes ágai evangélikusként, míg más ágak katolikusként éltek. A középbirtokos Jeszenszkyek, a Sankók, a Kubinyiak stb. esetében pont e két vallás mentén való megosztottságot láthatjuk, esetükben ez területi elkülönültséggel is együtt járt. A Barcza család esetében még arra is van példánk, hogy bár a családtagok többsége evangélikus maradt, de mellette katolikus és református ág is létrejött.1 Problémát jelent a gyorsan szaporodó vegyes házasságok utáni valláskövetés megítélése is. Tanulmányunk keretei között természetesen nincs módunk minden lutheránus földesúri családot bemutatni, példáinkkal inkább csak néhány fontosabb csoportra hívjuk fel a figyelmet. Evangélikus népesség Dél-Dunántúlon a 18—19. században A szűkebben vett történeti Dél-Dunántúl három megyéjében a 18—19. században alapvetően katolikus vallású népesség élt, aminek a régi időkre visszanyúló okai voltak. A pécsi és a veszprémi püspökség létrehozása, az egyházmegyék korai megszervezése már önmagában is meghatározta az itt élők lehetőségeit. A félévezredre stabilizálódott 1 Lásd: www.nagyalasony-online.hu/index.php/historia/203-a-nagyalasonyi-es-csoeglei-barcza-csalad- toertenete 249
